A pénzügyi szolgáltatók üzleti teljesítménye azonban jelentősen gyengült már
az I. félévben is, s ennek folytatódása várható. Az állományi expanzió mind a
bankok, mind a biztosítók esetében lelassult vagy megszűnt, a fejlődést erős keresleti
és kínálati korlátok akadályozzák. Az átlagos jövedelmezőség csökken, számottevően
nőtt a veszteséges pénzügyi intézmények száma. A hitelező intézmények teljesítményét
különösen rontotta, hogy az eszközminőség markáns romlása következtében szokatlanul
nagyarányú értékvesztést kellett elszámolni, s ez 2010-ben még romlani fog. Kedvezően
érintette viszont az üzleti teljesítményt a tőkepiac, főként a részvény- és az
állampapírpiac fellendülése. Ennek megismétlődése azonban a következő évben nem
várható.
Összességében a magyar pénzügyi közvetítőrendszer intézményei – ezen belül különösen
a hitelezők – számára a 2010. évi kilátások az eszközminőség további romlását,
a jövedelmezőség csökkenését vetítik előre. A kockázati trendforduló a gazdasági
válság végével, a konjunktúra újbóli élénkülésével várható, amelynek kilátásai
azonban rendkívül bizonytalanok.
A bankrendszer idei teljesítménye a hazai és nemzetközi várakozásokat meghaladóan
alakult. Az átlagos jövedelmezőség csökkent, de továbbra is számottevő. Minden
nagybank nyereséges, 2009. szeptember végén pedig a bankszektor átlagos tőkearányos
nyeresége (ROE) 12,7 százalékos volt. A tőkehelyzet jellemzően erősödött – 2009.
szeptemberben a szektor tőkemegfelelési mutatója 13,1 százalékos volt, s enyhén
emelkedett –, az eszközoldali likviditás határozottan javult, aminek alapvető
oka a külföldi anyaintézmények stabil forrás- és tőketámogatása.
Az FX-swappiac 2008 őszén tapasztalt zavarai a Magyar Nemzeti Bank hathatós intézkedései
nyomán nem tértek vissza, a bankok devizaswap-igényét megalapozó mérlegen belüli
nyitott devizapozíció érdemben csökkent. Mérséklődött a nemzetközi összevetésben
magas ügyfélhitel/ügyfélbetét ráta, s a bankok mérlegében megjelenő lejárati transzformáció.
Kedvezőtlen viszont, hogy mérsékelten csökken az ügyfélhitel-állomány, s folyamatosan
romlik a banki hitelállomány minősége. 2009. szeptember végén a 90 napon túli
fizetési késedelemben lévő hitelek aránya az összes kölcsönállomány 5,4 százalékára
nőtt. Ez duplája a tavaly év végi mértéknek.
Kritikus a helyzet több pénzügyi vállalkozásnál. 2009. I. félévében e szektor
szereplőinek 45 százaléka veszteséges volt, s az év egészére is mérsékelten veszteséges
működés várható. Jelentős a visszaesés a gépjármű- és ingatlanhitelezésnél, kevés
a finanszírozási forrás, számottevően romlik az eszközminőség. Mindez alapjaiban
veszélyezteti a független szolgáltatók stabilitását, a pénzügyi csoporttag vállalkozásoknál
jelentősen rontja a csoport üzleti teljesítményét.
2010 végéig a pénzügyi szektor legnagyobb súlyú kockázata továbbra is a hitelminőség
markáns romlása, s a hitelpiaci szolgáltatók nagyarányú veszteségeinek lehetősége
a magyarországi és külföldi (főként a közép-kelet-európai régiós) kintlevőségeknél.
Kockázati tényező a gazdasági recesszió alakulása, az, hogy a reálgazdasági sokk
által érintett ügyfelek pénzügyi helyzete folyamatosan romlik. Bizonytalansági
tényező a devizahitelek minőségével kapcsolatban a forintárfolyam alakulása, a
banki hitelezési feltételek alakulása, illetve 2009. utolsó negyedében az értékvesztés
banki elszámolásának hagyományosan erős szezonalitása.
Az eszközminőségi problémák és a markáns hitelkockázat ciklusának fordulópontja
leghamarabb 2010 végéig következhet be, 2009 végéig további romlás várható. Az
előzetes adatok szerint 2009. III. negyedében a teljes banki portfóliónál a késedelmes
állomány, s az abból becsülhető veszteség halmozódása lassult, de ezen belül a
lakossági portfóliónál gyorsulás látható.
A hazai pénzügyi szektor jövedelmezősége 2010 végéig várhatóan tovább csökken.
Ez a hitelkockázati költségek markáns emelkedéséből, a pénzügyi szolgáltatások
iránti kereslet csökkenéséből, a szolgáltatói verseny fokozódásából, s a fennmaradó
likviditási kockázatból adódhat. Jó hír viszont a tőkepiac trendjének 2009. évi
kedvező irányú fordulata.
A biztosítóknál, befektetési vállalkozásoknál változatlanul magas az átlagos
jövedelmezőség, ami a visszafogott osztalékpolitikával, s a kockázati expanzió
hiányával akár belső forrásból is növekvő tőkemegfelelési szintet okozhat. A tőkekockázatok
elsősorban a hitelezőknél merülhetnek föl. Ezen belül a bankrendszer belső tőkeképződése
biztonságos. Rendezett a szövetkezeti szektor helyzete is, mert itt magas az átlagos
tőkemegfelelési index, a veszteségesen működők aránya kicsi (az elmúlt évek konszolidációjával
a gyengébb intézmények száma csökkent). A nehézségekkel küzdő független pénzügyi
vállalkozások tőkekockázata egyértelműen magas: az elvesztett tőkét külső forrásból
ma nehéz pótolni.
A pénzügyi és eszközpiacoknál továbbra is nagy a magas piaci kilengések veszélye.
Változatlan kockázatot jelent az ingatlan- és a gépjárműpiac gyengesége. Ez visszaveti
a pénzügyi termékek iránti keresletet, nehezíti a finanszírozott ingatlanfejlesztések
értékesíthetőségét, és – a hitelfedezetek csökkenő értéke miatt – növeli a hitelkockázatot
is. Ezen túl az ingatlanbefektetéseknél, s a követelésérvényesítés során a hitelbiztosítékok
csökkenő értéke miatt a befektetési hozamok süllyedéséhez, s a kényszerűen felhalmozott
reáleszközök értékvesztéséhez vezethet.
2009. I. félévében a pénzügyi szektor likviditási kockázatai érdemben csökkentek,
ám a bankok és a csoporthoz nem tartozó pénzügyi vállalkozások esetében továbbra
is magasak. A fél-egy évvel ezelőtti rendkívül kedvezőtlen állapotokhoz való visszatérés
azonban jelentősebb piaci korrekció esetén is szélsőséges forgatókönyvnek számítana.
A tisztességes piaci magatartás normáinak betartását illetően a kockázatok –
különösen a felelős hitelezés követelményéhez, a szerződéses feltételek módosításához,
illetve a fizetési nehézségek esetén követett eljáráshoz kötődően – változatlanul
magasak. Veszély egyrészt, hogy a szolgáltatók ügyfeleik adósságviselő-képességéhez
képest túlzott mértékben, vagy túlzottan nagy kockázatokkal nyújtanak hiteleket,
ami veszélyezteti a későbbi megtérülést. Másrészt, ha az adósok helyzete romlik,
a nem-teljesítési ráta nő, a rendezési eljárásban pedig az ügyfeleket, illetve
– a lefoglalt fedezetek eladhatatlansága esetén – a hitelezőket nagyarányú vagyoni
veszteségek érhetik.
Budapest, 2009. december 15.
Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete
További információ a sajtónak:
Binder István sajtószóvivő
T: 489-9235
E-posta: sajto@pszaf.hu
