Felhívjuk szíves figyelmét, hogy a Felügyelet csak a saját hatáskörébe tartozó jogkérdésekben ad jogértelmezést, polgári jogi jellegű jogkérdések esetén nem.

• 1. A törvény informatikai kezelése során, a megvalósíthatósági tanulmány készítése közben, a következő kérdés merült fel. Megvalósítható-e a fejlesztés oly módon, hogy az ügyfél deviza alapú hitelszerződésének a főkönyvi nyilvántartási árfolyamát lecserélik a rögzített árfolyamra? Az átértékeléssel megsértik-e a hitelintézetek és a pénzügyi vállalkozások éves beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 250/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Hitkr.) 9. §-ában foglalt mérlegtételek értékelésére vonatkozó rendelkezéseit?
• 2. A törvény alkalmazásában valóban a fedezet jellege és nem a hitelcél, amire a bank a hitelt folyósította határozza meg az érintett szerződések körét?
• 3. A gyűjtőszámlahitel alkalmazása során elhatárolt kamatokkal az igénybevett összeget 3 havonta növelheti-e a hitelintézet a rögzített árfolyam alkalmazásának időszaka alatt, majd a törlesztés megkezdésekor az addig elszámolt kamattal megnövelt tőkeösszeg alapján történik-e a havi törlesztőrészlet megállapítása?
• 4. Hogyan kell értelmezni a kamat tőkésítését a rögzített árfolyam alkalmazásának záró időpontját követően?
• 5. Elfogadható megoldás-e, ha a főkönyvi nyilvántartásban továbbra is az MNB középárfolyamán történik a devizahitel nyilvántartása, azonban az analitikában a nyilvántartás a rögzített árfolyamon történik?
• 6. Elfogadható-e a törvény 4. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt elszámolástól eltérő, de ugyanazt az állapotot eredményező informatikai eljárás a gyűjtőszámlahitel kezelésére?
• 7. Az adatszolgáltatással kapcsolatosan a 9. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt adatok valamennyi, a hitelintézet nyilvántartásában szereplő fedezeti ingatlanra kiterjednek, melyek megfelelnek a lakóingatlan fogalmának?
• 8. A kérdés feltevője szerint a törvény 1. § (1) bekezdés 8. pontjában valamint a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvényt (a továbbiakban: Vht.) módosító 14. §-ában ellentmondásosan határozza meg a „lakáshitel-szerződés” fogalmát és így nem egyértelmű, hogy a szabad felhasználású jelzáloghitelek bírósági végrehajtási úton történő kényszerértékesítése ugyancsak a törvény által korlátozott-e?
• 9. A törvény 4. § (5) bekezdése alapján a gyűjtőszámlahitelre vonatkozó hitelkeret-szerződés végső lejárata nem lehet korábbi, mint a devizakölcsön végső lejárata. A gyűjtőszámlahitelre vonatkozó hitelkeret-szerződés esetén az aránytalanul magas havi törlesztési teher mértékéről szóló 163/2011. (VIII. 22.) Korm. rendelet 2. § (2) bekezdése alapján a devizakölcsön és a gyűjtőszámlahitelre vonatkozó hitelkeret-szerződés futamideje legfeljebb a hiteladós 75. életévének betöltéséig terjedhet.
• 10. Mi a teendő, ha egy jelenleg 72 éves hiteladós igényli a hitelkeret-szerződés megkötését? Ez a hiteladós a törvény és a rendelet rendelkezései alapján a szerződés megkötésére jogosult, mivel nincs életkori korlát. Így a hiteladós már az alkalmazási (azaz a türelmi időszak) alatt betölti a 75. életévét, tehát a fentiek alapján vagy egy összegben lejárttá válik a teljes tartozása az alkalmazási időszak végén.

• 11. Megköthető-e a szerződés az ügyféllel annak ellenére, hogy a 3. § (1) bekezdésének a) illetve f) pontjaiban foglalt feltételeknek nem felel meg azzal a fenntartással, hogy azoknak az első folyósításig meg kell felelnie, vagy a 3. § (4) bekezdésére figyelemmel el kell utasítani a hitelkeret-szerződés megkötését?

1. A törvény informatikai kezelése során, a megvalósíthatósági tanulmány készítése közben, a következő kérdés merült fel. Megvalósítható-e a fejlesztés oly módon, hogy az ügyfél deviza alapú hitelszerződésének a főkönyvi nyilvántartási árfolyamát lecserélik a rögzített árfolyamra? Az átértékeléssel megsértik-e a hitelintézetek és a pénzügyi vállalkozások éves beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 250/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Hitkr.) 9. §-ában foglalt mérlegtételek értékelésére vonatkozó rendelkezéseit?

Válasz:

A Hitkr.  9. § (4) bekezdése szerint a hitelintézet a devizaeszközeit és devizakötelezettségeit a Magyar Nemzeti Bank (a továbbiakban: MNB) által közzétett, a hónap utolsó napján és az év utolsó napján érvényes hivatalos devizaárfolyamon köteles értékelni minden hónap utolsó napján és a mérlegfordulónapi értékelés során. A Hitkr. 9. § (6) bekezdése szerint a hitelintézet dönthet úgy, hogy devizaeszközeit, valamint devizakötelezettségeit naponta a saját maga által, illetve az MNB által közzétett hivatalos devizaárfolyamon átszámított forintértékre átértékeli.

A fenti jogszabály figyelembevételével kell továbbra is eljárni a mérlegtételek értékelésénél, melynek értelmében a devizaalapú hitel forintosításánál a főkönyvi nyilvántartásban nem lehet alkalmazni a rögzített árfolyamot.

A devizaalapú hitel nyilvántartásában – a szerződés jogszabálynak megfelelő módosítása – semmilyen számviteli módosítást nem indokol. A devizaösszegben meghatározott esedékes törlesztés forintosításakor is az aktuális, az eredeti szerződés szerint meghatározott árfolyamon kell a törlesztés forint összegét kiszámítani, mely ezt követően két részre bomlik: a rögzített árfolyammal megállapított összeggel az ügyfél folyószámlája terhelendő, a különbözet pedig új hitelfolyósításként a forintban nyilvántartandó gyűjtőszámlahitel számlára terhelendő.

2. A törvény alkalmazásában valóban a fedezet jellege és nem a hitelcél, amire a bank a hitelt folyósította határozza meg az érintett szerződések körét?

Válasz:

A törvény 1. § (1) bekezdésének 1)-2) pontja valóban lakóingatlant említ, ugyanakkor az 1. § (1) bekezdés 9) pontja a következőképpen definiálja ezt a fogalmat:

„9. lakóingatlan: lakás céljára létesített és az ingatlan-nyilvántartásban lakóház vagy lakás megnevezéssel nyilvántartott vagy ilyenként feltüntetésre váró ingatlan - ha arra használatbavételi engedélyt adtak ki - a hozzá tartozó földrészlettel, továbbá az ingatlan-nyilvántartásban tanyaként feltüntetett lakó-, illetőleg gazdasági épület, épületcsoport és az azonos helyrajzi szám alatt hozzá tartozó föld együttese;”

Az 1. § (1) bekezdésének 8) pontja pedig megadja a lakáshitel-szerződés fogalmát „8. lakáshitel-szerződés: magyarországi lakóingatlanra alapított jelzálogjog - ideértve az önálló zálogjogként alapított jelzálogjogot is - fedezete mellett a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 2. számú melléklet III. Egyéb meghatározások 4. pontja szerinti fogyasztó és pénzügyi intézmény által kötött hitel- vagy kölcsönszerződés;”.

Mindezek alapján megállapítható, hogy a törvény alkalmazásában a fedezet jellege, és nem pedig a hitelcél az, amely meghatározza az érintett szerződésék körét. 

3. A gyűjtőszámlahitel alkalmazása során elhatárolt kamatokkal az igénybevett összeget 3 havonta növelheti-e a hitelintézet a rögzített árfolyam alkalmazásának időszaka alatt, majd a törlesztés megkezdésekor az addig elszámolt kamattal megnövelt tőkeösszeg alapján történik-e a havi törlesztőrészlet megállapítása?

Válasz:

A törvény 4. § (1) bekezdés c) pontja alapján igen. A rögzített kamat alkalmazásának időszakában 3 havonta tőkésíteni kell a kamatot, majd az így megnövelt tőkeösszeg alapján kell megállapítani a törlesztőrészletet. 

4. Hogyan kell értelmezni a kamat tőkésítését a rögzített árfolyam alkalmazásának záró időpontját követően?

Válasz:

A törvény 4. § (1) bekezdés b) és c) pontja alapján értelmezésünk szerint a záró időpontot követően nincs tőkésítés, a megállapítandó törlesztő részlet a kamatot és a tőketörlesztést is tartalmazza. Az esedékes, de meg nem fizetett kamatokra az általános szabályok érvényesek.

5. Elfogadható megoldás-e, ha a főkönyvi nyilvántartásban továbbra is az MNB középárfolyamán történik a devizahitel nyilvántartása, azonban az analitikában a nyilvántartás a rögzített árfolyamon történik?

Válasz:

Nem. A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Szmt.) 161. § (3) bekezdése alapján a főkönyv és az analitika között biztosítani kell az összhangot. Azt viszont elfogadhatónak tartjuk, ha az analitika csak devizában tartja nyilván a deviza alapú hitelt és kiegészítő nyilvántartást vezet a törlesztőrészlet forintosításáról, valamint annak két részre bontásáról.

6. Elfogadható-e a törvény 4. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt elszámolástól eltérő, de ugyanazt az állapotot eredményező informatikai eljárás a gyűjtőszámlahitel kezelésére?

Válasz:

A hivatkozott törvényi megfogalmazásnál használt kijelentő mód azt jelenti, hogy az abban foglaltak alkalmazásától nem lehet eltérni, az elszámolás során a törvényben előírtak szerint kell eljárni. A konkrét informatikai eljárás megfelelőségéről annak ismerete nélkül nem tudunk nyilatkozni.

7. Az adatszolgáltatással kapcsolatosan a 9. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt adatok valamennyi, a hitelintézet nyilvántartásában szereplő fedezeti ingatlanra kiterjednek, melyek megfelelnek a lakóingatlan fogalmának?

Válasz:

A törvény 9. § (1) bekezdésében nem tesz különbséget a devizanemek között. A szakaszhoz fűzött kommentár egyértelművé teszi, hogy az adatszolgáltatás célja az otthonvédelem, valamint ingatlanpiaci folyamatok nyomon követhetősége, ebből következően nem csak a devizakölcsönök mögötti, hanem minden fedezeti ingatlanra vonatkozik az adatszolgáltatási kötelezettség.

8. A kérdés feltevője szerint a törvény 1. § (1) bekezdés 8. pontjában valamint a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvényt (a továbbiakban: Vht.) módosító 14. §-ában ellentmondásosan határozza meg a „lakáshitel-szerződés” fogalmát és így nem egyértelmű, hogy a szabad felhasználású jelzáloghitelek bírósági végrehajtási úton történő kényszerértékesítése ugyancsak a törvény által korlátozott-e?

Válasz:

A törvényben az 1. § (1) bekezdésének 2. pontjában meghatározott fogalom szerint „fedezeti-ingatlan” a lakáshitel-szerződésből eredő hiteltartozás biztosítására jelzáloggal terhelt lakóingatlan, ha lakáshitel-szerződésből eredő lejárt tartozás megfizetése tekintetében több mint 90 napos késedelem áll fenn. A törvény 1. § (1) bekezdésének 8. pontja megadja a „lakáshitel-szerződés” fogalmát, mely alapján annak minősül minden, magyarországi lakóingatlanra alapított jelzálog – ideértve az önálló zálogjogként alapított jelzálogjogot is – fedezete mellett, hitelintézetek és a fogyasztó között létrejött hitel- vagy kölcsönszerződés.

A fenti jogszabályhelyek alapján ha a törvény lakáshitel-szerződésből eredő tartozásra, vagy fedezeti-ingatlanra hivatkozik, akkor az a szabad felhasználású jelzáloghitelek hitelből eredő követelésre, illetve az azt biztosító ingatlanra is értendő.

E rendelkezésektől tartalmilag valóban eltér a törvény – Vht.-t módosító – 14. § -ában definiált „lakáshitel-szerződés” fogalom, melynél definíciós elem a folyósított kölcsönösszeg lakóingatlan vásárlására, ill. felújítására történő felhasználása. A két definíció mégsem áll ellentmondásban egymással, mivel a törvény 14. §-ában található módosító rendelkezések a törvény kihirdetését követően bekerültek a Vht.-ba, így fel sem merülhet, hogy a hivatkozott definíció irányadó lenne a törvény értelmezése során. Felhívjuk azonban a figyelmet arra, hogy a Vht. értelmezése nem tartozik a Felügyelet kompetenciájába.

9. A törvény 4. § (5) bekezdése alapján a gyűjtőszámlahitelre vonatkozó hitelkeret-szerződés végső lejárata nem lehet korábbi, mint a devizakölcsön végső lejárata. A gyűjtőszámlahitelre vonatkozó hitelkeret-szerződés esetén az aránytalanul magas havi törlesztési teher mértékéről szóló 163/2011. (VIII. 22.) Korm. rendelet 2. § (2) bekezdése alapján a devizakölcsön és a gyűjtőszámlahitelre vonatkozó hitelkeret-szerződés futamideje legfeljebb a hiteladós 75. életévének betöltéséig terjedhet.

Mi a teendő, ha egy jelenleg 70 éves hiteladós esetében devizakölcsönének futamidejéből még 8 év van hátra?

Válasz:

A felvázolt körülményekre tekintettel alapesetben az ügyfél nem jogosult az árfolyam-rögzítésben való részvételre. Az ügyfél csak akkor tud élni a lehetőséggel, ha első lépésben módosítják devizakölcsöne futamidejét, hogy megfelelhessen a jogszabályi feltételeknek, majd ezt követően a felek már megköthetik a rögzített árfolyamon történő törlesztésre vonatkozó megállapodást. A devizakölcsön futamidejénél rövidebb futamidőt a gyűjtőszámla hitelkeret-szerződésre meghatározni, valamint 75. életév felett gyűjtőszámlahitelt nyújtani – a jelenleg hatályos jogszabályi rendelkezések alapján – nem lehet.

10. Mi a teendő, ha egy jelenleg 72 éves hiteladós igényli a hitelkeret-szerződés megkötését? Ez a hiteladós a törvény és a rendelet rendelkezései alapján a szerződés megkötésére jogosult, mivel nincs életkori korlát. Így a hiteladós már az alkalmazási (azaz a türelmi időszak) alatt betölti a 75. életévét, tehát a fentiek alapján vagy egy összegben lejárttá válik a teljes tartozása az alkalmazási időszak végén.

Válasz:

A gyűjtőszámla hitelkeret-szerződés megkötésekor minden törvényi feltételnek meg kell felelni, így kérdésben nevesített sajátos esetekben a hitelintézet elutasítja az előtörlesztési kérelmet, vagy a futamidőt csökkenti annyira, hogy a gyűjtőszámla hitelkeret szerződés futamideje megegyezzen azzal az idővel, amely idő alatt az ügyfél eléri a korhatárt. (Amikor egy összegben lejárttá válik a teljes tartozása.)

11. Megköthető-e a szerződés az ügyféllel annak ellenére, hogy a 3. § (1) bekezdésének a) illetve f) pontjaiban foglalt feltételeknek nem felel meg azzal a fenntartással, hogy azoknak az első folyósításig meg kell felelnie, vagy a 3. § (4) bekezdésére figyelemmel el kell utasítani a hitelkeret-szerződés megkötését?

Válasz:

A törvény 3. § (1) bekezdése szerint „Gyűjtőszámlahitelre vonatkozó hitelkeret-szerződés megkötését a hiteladós 2011. év december hónap 31. napjáig írásban kezdeményezheti a devizakölcsön tekintetében hitelezőnek minősülő pénzügyi intézménynél, ha legkésőbb a gyűjtőszámlahitel első folyósításáig megfelel a következő feltételeknek”. Mindezek alapján a hitelkeret-szerződést meg lehet kötni, ha a kérelmező az első folyósításig meg tud felelni a szerződési feltételeknek, de a folyósítás csak akkor kezdhető meg ha az ügyfél teljesíti a feltételeket.

***

Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a Felügyelet a véleményét kizárólag az állásfoglalást, tájékoztatást kérő által rendelkezésre bocsátott információk alapján alakította ki. Az abban foglalt egyedi jogértelmezés csak az állásfoglalást, tájékoztatást kérő által előadott tényállásra vonatkozik. A Felügyelet véleménye nem tekinthető kötelező erejű állásfoglalásnak, a benne foglaltaknak más hatóságra, illetve a bíróságra nézve nincs kötelező tartalma.