A felelősségbiztosítás legismertebb fajtája a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás. Nevé-ből is következik, hogy nem önkéntes, mert gépjármű a közúti forgalomban csak akkor vehet részt, ha üzemben tartója (tulajdonosa) érvényes gépjármű-felelősségbiztosítással rendelkezik. A biztosító sem utasíthatja vissza az ügyfél szerződéskötésre irányuló akaratát.

A kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás (KGFB) a biztosított által a szerződésben megjelölt gépjármű üzemeltetésével mások vagyonában okozott károkra és személyi sérülések esetére nyújt fedezetet. A biztosítási szerződésben meghatározott esetekben azonban – például szándékos károkozás esetén - a biztosító kifizeti helyettünk az okozott kárt, de a károsultnak kifizetett összeget visszaköveteli tőlünk.

Jellemző erre a biztosításfajtára a "bonus-malus” besorolási rendszer, amely a balesetmentes közlekedést díjkedvezménnyel honorálja, míg a balesetet okozók magasabb díjat tartoznak fizetni.

A KGFB díja a gépjármű kategóriáján és hengerűrtartalmán túlmenően attól is függ, hogy az üzemben tartó magánszemély mennyi idős, és hol lakik. Ezért ugyanannak a gépkocsinak a biztosítási díja biztosítónként akár jelentős mértékben is különbözhet, a kockázati tényezők eltérő értékelése miatt.

A biztosítási szerződés bármelyik – ilyen üzletágat művelő – biztosító társaságnál megköthető. A biztosítás érvényességét a hatóságok is ellenőrzik. Ha az üzemben tartó a díjat nem fizeti meg, az esedékességtől számított 30 nap elteltével a szerződés automatikusan megszűnik.

A vonatkozó részletes szabályokat a gépjármű üzemben tartójának kötelező felelősségbiztosításról szóló 190/2004. (VI.8.) Korm. rendelet határozza meg.

Változás 2010. január elsejétől!

A kötelező gépjármű-felelősségbiztosítást jelenleg szabályozó 190/2004-es Kormányrendeletet 2010. január 1-től a 2009. évi LXII. törvény váltja fel.