A pénztárak teljesítményét alapvetően befolyásoló elem a befektetési stratégia, ami meghatározza, hogy a pénztártagok pénzének befektetésekor mekkora kockázatot (kisebb kockázatú állampapír, vagy nagyobb kockázatú részvénykitettséget) vállal a pénztár. A pénztárak vagyonának piaci értéke naponta meghatározásra kerül. Ez az érték azt mutatja, hogy mennyiért tudnák értékpapírjaikat az adott napon eladni. Ha a vásárláskori értéknél drágábban tudná eladni a pénztár (a tagok pénzén vásárolt) értékpapírokat, akkor értékelési többletet (nyereséget) ér el, míg ha csak olcsóbban tudná eladni, mint a vásárláskor kifizetett érték, akkor a pénztár értékvesztést (veszteséget) számol el a tagok egyéni számláján. Tekintettel azonban arra, hogy a vagyon értékesítésére nem kerül sor, ezért a naponta kimutatható nyereség, vagy veszteség „virtuális”, azaz nem valóságosan, csak „papíron” jelentkezik, hiszen akár a következő napon eltűnhet. Ha azonban a pénztártag olyan lépést kezdeményez, ami az értékpapírok eladásához vezet, akkor ezzel a nyereséget/veszteséget realizálja, az többé már nem virtuális, hanem valós nyereség/veszteség lesz. A továbbiakban tekintsük át, melyek ezek a lépések, és az egyes esetekben mit érdemes mérlegelni a pénztártagoknak.

Magánnyugdíjpénztári szolgáltatás igénybe vétele, vagy a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történő visszalépés

1.
Azon magánnyugdíjpénztári tagok, akiknek nyugdíjba menetelük időpontjában tagsági viszonyuk nem éri el a 120 hónapot és járadékuk a társadalombiztosítási rendszerből származó nyugdíj 25 %-át, 2012. december 31-éig visszaléphetnek az állami TB rendszerbe. Ezen kívül – pénztártagságuk időtartamától függetlenül, a rokkantsági nyugellátás igénylésekor, de legkésőbb a rokkantsági nyugdíj megállapításáról szóló első fokú határozat kézhezvételét követő 30 napon – dönthetnek a visszalépés mellett a rokkantsági nyugdíjellátásra jogosult pénztártagok is. Azok a pénztártagok pedig, akik fegyveres szervek hivatásos állományú tagjaként, valamint a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonájaként szolgálati viszonyban állnak és 2007. december 31-én legalább húsz év, tényleges szolgálati viszonyban eltöltött szolgálati idővel rendelkeztek, 2010. december 31-ig visszaléphetnek a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe.

Ezekben az esetekben a visszalépő tagok megtakarításait – a tagdíjkiegészítés kivételével (ha ilyet a tag vagy munkáltatója fizetett) – a pénztár visszautalja a Nyugdíjbiztosítási Alapba és a tag olyan összegű nyugdíjellátásban részesül, mintha nem lett volna magánnyugdíjpénztár tagja.

2.
Amennyiben a nyugdíjba vonuláskor a fenti feltételek nem állnak fenn (azaz 120 hónapnál hosszabb a tagsági jogviszony, vagy magasabb a magánpénztári járadék összege), akkor a visszalépésre nincs mód. Ebben az esetben a tag választhat, szolgáltatást (járadékszolgáltatás, vagy egyösszegű kifizetés) kér, illetve egyéni számlaegyenlegét a pénztárban hagyja. A járadékszolgáltatás törvényi feltételei jelenleg egy pénztárnál sem állnak fent, ezért a pénztári szolgáltatás csak egyösszegű szolgáltatás lehet. A jelenlegi helyzetben az egyösszegű felvétel a fentebb említett „virtuális” veszteség azonnali realizálásához vezet. Ezért, amennyiben a tag élethelyzete lehetővé teszi, ajánlott megfontolni a megtakarítás pénztárban hagyását, ami lehetőséget ad arra, hogy a tőkepiaci helyzet javulásával a virtuális veszteség eltűnjön. Hangsúlyozzuk, hogy nincs garancia arra, hogy a veszteség az árfolyamok növekedése révén biztosan mérséklődik, de a tőkepiaci tapasztalatok igazolják, hogy hosszabb távon a kockázatosabb befektetések nagyobb hozamot eredményeznek. Az viszont tény, hogy az eladással egészen bizonyosan elveszti a tag a lehetőséget, hogy a későbbi árfolyamemelkedésből profitáljon

Választható portfoliók közötti váltás, vagy más pénztárba történő átlépés

Az önkéntes nyugdíjpénztáraknál már 2001. január 1. óta, a magánnyugdíjpénztáraknál 2007. január 1-je óta van lehetőség választható portfoliós rendszer működtetésére. Ennek keretében a pénztárak eltérő kockázatú befektetési politikával rendelkező portfoliókat állítottak össze, amelyek között a tagok választhatnak. A portfoliók között megtalálhatók a kevésbé kockázatos, főként állampapírokba fektetők (magánnyudíjpénztárak esetén ez a klasszikus portfolió), közepes kockázatúak, amelyben vegyesen vannak kevésbé kockázatos állampapírok és kockázatosabb részvények (magánnyugdíjpénztárak esetén ilyen a kiegyensúlyozott portfolió) és a döntően kockázatosabbnak tekintett részvényekbe fektető portfoliók (magánnyugdíjpénztárak esetén ilyen a növekedési portfolió). (Az önkéntes nyugdíjpénztárak esetében nincsenek jogszabályi rendelkezések az egyes portfoliók elnevezésére és befektetési politikájára.)

A portfolióváltásról, vagy más pénztárba történő átlépésről hozott döntést megelőzően mindenképpen érdemes megvizsgálni mind a jelenlegi portfolió, pénztár befektetési politikáját, mind a választható más portfoliók, pénztárak befektetési politikáját.  Ha a tag a nagyobb kockázatú portfolióból, vagy pénztárból kisebb kockázatú portfolióba, vagy pénztárba lép át, akkor az addigi virtuális veszteség csökkentésének esélye (de egyben a jövőbeni nagyobb veszteség elszenvedésének lehetősége is) kisebb, míg az eredetitől kockázatosabb portfolió, vagy pénztár választása esetén valószínűbb a virtuális veszteség „visszaszerzése”, ugyanakkor a jövőbeni nagyobb árfolyamcsökkenés is.

Fontos hangsúlyozni, hogy a váltás önmagában nem jelenti a veszteség realizálását, mivel a fent leírtak szerint abban az esetben, ha az új pénztár, vagy portfolió a régihez hasonló kockázati szintet jelent, az új „helyen” hasonló növekedési kilátásai vannak a tagnak, mintha át sem lépett volna.

Nyugdíjszolgáltatás igénybe vétele önkéntes nyugdíjpénztárakban

Azon önkéntes nyugdíjpénztári tagok, akik elérték a nyugdíjkorhatárt, a várakozási időtől függetlenül jogosultak nyugdíjszolgáltatásra, azaz az egyéni számlájukon lévő megtakarításból személyi jövedelemadó-mentesen járadékot igényelhetnek, vagy egyösszegű szolgáltatást vehetnek igénybe. Mindkét esetben megállapításra kerül az egyéni számlán lévő követelés piaci értéke és ezt az összeget váltja át a pénztár járadékra, vagy fizeti ki egy összegben a tag részére. Mindkét esetben a már többször említett „virtuális” veszteség realizálására kerül sor, ami tényleges csökkenést jelent a tag egyéni számláján meglévő követelésének összegében. Ebben a helyzetben, ha a szolgáltatásra jogosult tag élethelyzete lehetővé teszi, érdemes megfontolni a járadékszolgáltatás, vagy az egyösszegű felvétel későbbre halasztását, mivel az első fejezet 2. pontjában leírtak miatt így esély van arra, hogy a veszteség „visszajöjjön”. Fontos hangsúlyozni, hogy a nyugdíjkorhatár elérése nem jelenti azt, hogy az önkéntes nyugdíjpénztárban lévő megtakarítást fel kell venni. Ez a tag döntésétől függ.

Az egyéni számlán lévő összeg részben, vagy egészben történő felvétele a 10 éves várakozási idő után önkéntes nyugdíjpénztárakban

Az önkéntes nyugdíjpénztár tagjainak lehetőségük van arra, hogy a 10 éves várakozási idő lejártát követően az egyéni számlájukon lévő összeg (ami  tőkéből és hozamból áll) egészét, vagy egy részét felvegyék úgy, hogy tagsági viszonyukat megtartják, és tagdíjukat tovább fizetik. Részfelvétel esetén a következő részfelvételre csak 3 év elteltével van lehetőség.

1. Egyösszegű felvétel

Amennyiben a pénztártag az egyéni számlán lévő teljes összeg felvételéről dönt, akkor megállapításra kerül az egyéni számlán lévő követelés piaci értéke és ezt az összeget fizeti ki személyi jövedelemadóval csökkentett mértékben a pénztár egy összegben a tag részére. (Az ilyen jogcímen kifizetett összeget ugyanis a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint jövedelemadó terheli, melynek mértéke az elhelyezett összegek „korától” függ.) A „virtuális” veszteség ekkor is realizálásra kerül, ami tényleges csökkenést jelent az egyéni számlán meglévő követelés összegében.

Az egyéni számla egyenleg 85 %-ának kifizetésére a bejelentést követő 15 napon belül kerül sor, míg a fennmaradó részt a bejelentés negyedévét követő 50. napig fizeti ki a pénztár (elszámoló egységes rendszert alkalmazó pénztár esetén a bejelentés hónapját követő 8 munkanapon belül). Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a végleges kifizetés a bejelentés negyedéve fordulónapján fennálló összeg alapján kerül meghatározásra, amely már tartalmazza az adott negyedévben elért hozamot, ezért veszteség esetén ez az összeg kevesebb is lehet, mint a tag által az előző negyedéves adatok alapján kalkulált összeg.

2. Részfelvétel

Részfelvétel esetén a tag dönthet arról, hogy az egyéni számlán lévő követelés tőke-, hozamrészét, illetve vegyes összeget (mind tőkét, mind hozamból is) vesz fel. A tőkerészt érintő kifizetés esetén az egyösszegű felvételhez hasonlóan adófizetési kötelezettség merül fel, míg a hozam felvétele adómentesen történhet. A részfelvétel kifizetése a bejelentést követő 15 napon belül meg kell, hogy történjék abban az esetben, ha ez nem éri el az egyéni számlakövetelés 85 %-át. Amennyiben ezen összeget meghaladja akkor az egyéni számlán lévő teljes összeg 85 %-ának kifizetésére 15 napon belül kerül sor, míg a fennmaradó részt a bejelentés negyedévét követő 50. napig fizeti ki a pénztár (elszámoló egységes rendszert alkalmazó pénztár esetén a bejelentés hónapját követő 8 munkanapon belül). Felhívjuk a figyelmet arra, hogy ebben az esetben a végleges kifizetés a bejelentés negyedévének fordulónapján fennálló összeg alapján kerül meghatározásra, amely már tartalmazza az adott negyedévben elért hozamot, ezért csökkenő árfolyamok esetén ez az összeg kevesebb is lehet, mint a tag által az előző negyedéves adatok alapján kalkulált összeg.

A jelenlegi tőkepiaci helyzetben nem látható előre, hogy a kedvezőtlen folyamatok, tendenciák meddig fognak elhúzódni, nem adható egyértelmű válasz a tag részére, hogy a pénztárban maradás, a másik pénztárba történő átlépés, a portfolió-váltás, vagy a felvétel a számára legmegfelelőbb megoldás. Azt azonban fontos tudnia minden pénztártagnak, hogy milyen választási lehetőségei vannak, ezért döntés előtt vizsgálják meg a fentebb leírtakat, kérjék a pénztárak tájékoztatását, segítségét és ezt követően hozzák meg a rövid és hosszú távú szempontokat mérlegelve az élethelyzetüknek legmegfelelőbb döntést.

2009. március 10.

Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete