A lízing fogalma, fajtái

A legmegfelelőbb konstrukció kiválasztása

Feltételek

Törvényi szabályozás

A módosítás lehetőségei

Értesítési szabályok

Díjmentes felmondás lehetősége

A lízing fogalma, fajtái

Fogalma
A lízingbevevő a lízingszerződésben rögzített lízingdíj megfizetésére vállal kötelezettséget. A lízingszerződés fedezete maga a lízing tárgya, amelynek tulajdonjogát a lízingbevevő csak a finanszírozási futamidő végén, az összes lízingdíj, valamint az ún. maradványérték megfizetését követően szerzi meg. (kivétel: operatív lízing).

Fajtái
A lízingnek két alapvető fajtáját különböztetjük meg, az operatív (működési) lízinget és a pénzügyi (finanszírozási) lízinget.

1. Az operatív lízing esetében a szerződés tartalma nem a finanszírozás, hanem a szolgáltatás, amelynek keretében a lízingbeadó valamilyen eszközt meghatározott időtartamra díjfizetés ellenében a lízingbevevő használatába ad, a lízingbevevő pedig a futamidő lejártával a lízingtárgyat visszaszolgáltatja a lízingbeadónak. Az eszköz tulajdonjoga a lízingbeadónál marad. (Ez nem a PSZÁF által felügyelt tevékenység.)

2. A pénzügyi lízing, amelynek keretében a lízingbeadó alapvetően finanszírozási szerepet tölt be, így a szerződés lejáratakor a lízingbevevő jellemzően él a szerződés által biztosított vételi jogával, és ezzel megszerzi a lízingelt vagyontárgy tulajdonjogát.

A pénzügyi lízing a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény szerint pénzügyi szolgáltatási tevékenységnek minősül, melyet a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) engedélyével pénzügyi vállalkozások nyújthatnak (Listájuk a Felügyelet honlapon a Piaci szereplők menüpontban található.)

A pénzügyi lízingen belül megkülönböztetjük a nyílt végű és a zárt végű pénzügyi lízinget. A két konstrukció között az a különbség, hogy a zárt végű pénzügyi lízingnél a tulajdonjog-átruházás a futamidő végén automatikus. Nyílt végű lízingnél a lízingbevevő vételi joggal (vevőkijelölési joggal) rendelkezik, azaz a lízingbevevő vagy egy általa megnevezett harmadik személy a lízingelt vagyontárgyat a futamidő végén a maradványérték megfizetése után megvásárolhatja.

 A továbbiakban amennyiben a „lízing” kifejezést használjuk, akkor az alatt a pénzügyi lízinget kell érteni.

Az alábbi táblázat segíthet Önnek a legmegfelelőbb konstrukció kiválasztásában:

*Vállalkozások esetén

A fenti táblázat második része a vállalkozásként működő lízingbe vevőkre vonatkozó legfontosabb elszámolási szabályokat mutatja be. Azáltal, hogy a lízingtárgy a lízingbe vevő könyveiben kerül nyilvántartásra, nála történik az amortizáció költségkénti elszámolása. A lízingbe vevő vállalkozó a lízingdíjak kamatrészét szintén elszámolhatja ráfordításként, míg a tőkerész áfatartalmát jellemzően jogosult visszaigényelni.

Nem véletlen tehát, hogy a lízingcégek elsődleges ügyfelei még ma is a vállalkozások, hiszen ezt a konstrukciót elsősorban az ő igényeik hívták életre.

 Feltételek

A lízing feltételei sok hasonlatosságot mutatnak a hitel feltételeivel, hiszen mindkét konstrukciónál van futamidő, törlesztőrészlet, kamat, hitelbírálati díj, valamint elvárt önrész, saját erő. A rendszeresen (havonta) fizetendő lízingdíjat két részre lehet bontani: egyrészt van egy ún. tőkerész, amely az eszköz vételárának havonta történő megfizetését jelenti, másrészt egy ún. kamatrész, mely a lízingbeadó költségeit és nyereségét fedezi.

A hitelbírálati vagy kezelési díj a finanszírozott összeg meghatározott százaléka, ami a piacon általában 1-3 százalék között mozog.

A lízingkonstrukció lehet forint vagy deviza alapú. Egyre elterjedtebb a deviza alapú (például euró) finanszírozási forma az alacsonyabb törlesztőrészletek miatt. A deviza alapú finanszírozás esetén az árfolyamkockázat az ügyfelet terheli, ha a folyósítás és a törlesztés is forintban történik. A deviza alapú finanszírozás lényege, hogy a lízingcég a finanszírozott összeget forintban folyósítja, de devizában tartja nyilván (a folyósításnál devizavételi árfolyamot alkalmaz), az ügyfél pedig a lízingdíjat (tőketörlesztést, kamatot és a kapcsolódó díjakat) forintban fizeti, az aktuális deviza eladási árfolyamán. A deviza alapú finanszírozás kockázata az ügyfél számára abban áll, hogy a forint leértékelődése esetén a törlesztőrészlet forintban számított összege megemelkedik, mivel a törlesztőrészletet jellemzően az aktuális devizaeladási árfolyamon átszámított összeg alapján kell megfizetni.

Általános gyakorlat az, hogy a lízing kamatozása valamilyen pénzpiaci kamatlábhoz kötött, aminek következtében a kamat a kamatláb függvényében változik. Amennyiben e referenciakamatláb változása a szerződésben a szerződéskötéskor rögzített mértéktől eltér, akkor a szerződésben meghatározott módszer szerint a tartozás „átárazódik”, azaz a hátralévő havi törlesztőrészletek is megváltoznak. Az átárazásról a lízingbevevő a hirdetmény, vagy a havi elszámolás során kap tájékoztatást.

Hitelezés esetén a teljes hiteldíj mutató (THM) segít a különböző konstrukciók közötti összehasonlításban. 2010. június 11-én hatályba lépő rendelkezés értelmében, amennyiben az ingatlanlízingre vonatkozó kereskedelmi kommunikációban szerepel a lízing kamata, bármilyen költsége, törlesztőrészlete vagy ezekkel összefüggésbe hozható bármilyen utalás, akkor közvetlenül ezt követően a THM értékének a lízingtermékeknél is szerepelnie kell legalább ugyanakkora méretben és megegyező megjelenítésben.

Említést érdemel az, amit sokan a lízing előnyének tekintenek, miszerint az egyes szolgáltatóknál a lízing esetén nincs életkorra vonatkozó szerződéses korlátozás. A hitelintézetek körében általánosan elterjedt piaci gyakorlat ugyanis, hogy meghatározott életkor feletti ügyfeleiknek nem nyújtanak hitelt, mert a lízingbevevő életkorát olyan kockázati tényezőnek tekintik, amely közvetlenül befolyásolja az ügyfél fizetőképességét, a hitel megtérülését. Ez nemcsak Magyarországon, hanem a világon máshol is alkalmazott gyakorlat. A finanszírozásnál jellemző tendencia az adósokra, lízingbevevőkre irányadó korhatár kitolódása. Az ebből eredő kockázatot a lízingbeadók általában életbiztosítás megkötésének előírásával fedezik..

Törvényi szabályozás

A lízingügyletekre vonatkozó átfogó jogszabály nem létezik, különböző jogszabályokban lelhetőek fel az ügyletekre vonatkozó előírások. A pénzügyi lízinget a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) definiálja 2. számú mellékletében, az értelmező rendelkezések között. A szakmában operatív lízingnek nevezett konstrukcióra irányadó jogszabályi rendelkezéseket a polgári törvénykönyv bérletre, illetve tartós bérletre vonatkozó szabályainál találjuk. Az elszámolásra, pénzügyi lebonyolításra vonatkozó alapvető rendelkezések pedig a személyi jövedelemadó törvényben, az áfatörvényben, az illetéktörvényben és a számviteli törvényben kerültek megfogalmazásra.

A fent írtak alapján a lízing jogszabályi háttere (a teljesség igénye nélkül) a következő:

1. A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. tv.
2. A fogyasztónak nyújtott hitelről szóló 2009. évi CLXII. törvény
3. A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. tv.
4. A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. tv.
5. Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. tv.
6. Az illetékekről szóló 1990. évi CXIII. tv.
7. A számvitelről szóló 2000. évi C. tv.
8. 361/2009. (XII. 30.) Korm. rendelet a körültekintő lakossági hitelezés feltételeiről és a hitelképesség vizsgálatáról.

A fogyasztónak nyújtott hitelről szóló 2009. évi CLXII. törvény ugyan címében hitelt említ, de a jogszabály egyes rendelkezéseit a fogyasztóval kötött lízingszerződések esetén is alkalmazni kell, akár csak a 8. pontban említett Korm. rendeletet. A törvény értelmében a lízinget nyújtó pénzügyi intézménynek a törvény 3. számú melléklete alapján kell tájékoztatást adnia a fogyasztónak először a hitelbírálatot megelőzően, majd közvetlenül a szerződéskötést megelőzően tekintettel a szerződő egyedi igényeire, helyzetére. Az alábbi tájékoztató a hivatkozott melléklet alapján foglalja össze azokat az információkat, amelyet Önnek a pénzügyi intézménytől még a szerződéskötés előtt meg kell kapnia. Erről bővebben az Új szabályok a jelzáloghitelezésre című menüpont alatt olvashat.

A 2010. március 1-jét követően megkötött pénzügyi lízingszerződések esetében az előtörlesztés szabályai változtak, melynek értelmében a fogyasztó minden esetben élhet a pénzügyi lízing részleges vagy teljes előtörlesztésével. Előtörlesztés esetén a pénzügyi intézmény csökkenti a pénzügyi lízing teljes díját az előtörlesztett részlet vonatkozásában a lízingszerződés eredeti lejárata szerint fennmaradó időtartamára vonatkozó kamattal, és a kamaton kívüli minden ellenszolgáltatással.

A pénzügyi lízing előtörlesztése esetén a pénzügyi intézmény jogosult az előtörlesztés miatt keletkezett költségeinek megtérítésére. Az érvényesített költségek mértéke - a törvényben meghatározott eltérést kivéve – nem haladhatja meg az előtörlesztett összeg 2 százalékát. A fent meghatározott költségen felül a finanszírozó az előtörlesztés során semmilyen további fizetési kötelezettséget nem írhat elő.

Nem illeti meg a finanszírozót költségtérítés a lízingbevevő teljes előtörlesztése (végtörlesztés) esetén, ha a fennálló tartozása nem haladja meg az egymillió forintot és a megelőző tizenkét hónap alatt előtörlesztést nem teljesített.

A körültekintő lakossági hitelezés feltételeiről és a hitelképesség vizsgálatáról szóló 361/2009. (XII. 30.) Korm. rendeletet értelmében a pénzügyi intézménynek – ideértve annak közvetítőjét is - át kell adnia a pénzügyi lízinget igénylő ügyfél részére a Magyar Nemzeti Bank és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete által készített tájékoztatót a túlzott eladósodottság kockázatairól, amelyet mindenképpen érdemes tanulmányozni annak érdekében, hogy felelős döntést tudjunk hozni. Az említett tájékoztatót az alábbi linkre kattintva érheti el. – „Tájékoztató a túlzott eladósodottság kockázatairól”

A rendelet értelmében a pénzügyi intézményeknek pénzügyi lízing nyújtása esetén is meg kell vizsgálniuk a természetes személy ügyfél ún. „hitelképességét”. Ingatlanlízing esetében mindenképpen szükséges önerő is, mivel a forintban nyújtott pénzügyi lízing értéke nem haladhatja meg az ingatlan forgalmi értékének 80 százalékát, euró alapú lízingnél 65, más deviza alapú - például svájci frankban nyújtott – lízingnél pedig az ingatlan forgalmi értékének 50 százalékát.

Az egyoldalú szerződésmódosításra lehetőséget adó, és az ahhoz kapcsolódó előírások a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 210. §-ának módosítása révén a fogyasztóval kötött pénzügyi lízingszerződések esetén is 2010. január 1. napjától jelentősen módosultak, szigorodtak.

A módosítás lehetőségei

A fogyasztóval kötött pénzügyi lízingszerződések a pénzügyi intézmény által egyoldalúan, az ügyfél számára kedvezőtlenül kizárólag a kamatok, díjak, költségek vonatkozásában módosíthatóak. Egyéb feltétel, ideértve az egyoldalú módosításra okot adó körülmények felsorolását is, egyoldalúan nem módosítható az ügyfél számára kedvezőtlenül. Az egyoldalú módosítás jogát a pénzügyi intézmények akkor jogosultak gyakorolni, ha a módosításra okot adó objektív körülmények tételes meghatározását a szerződés tartalmazza, valamint a hitelező az ún. árazási elveit írásban rögzítette.

Szerződés egyoldalúan nem módosítható új díj vagy költség bevezetésével. Az egyes kamatok, díjak vagy költségelemek szerződésben meghatározott számítási módja sem változtatható az ügyfél számára kedvezőtlenül.

Értesítési szabályok

Kamatot, díjat vagy költséget érintő, egyoldalú, az ügyfelek számára kedvezőtlen módosítást a módosítás hatálybalépését megelőzően legalább hatvan nappal hirdetményben közzé kell tenni és az ügyfelet közvetlenül, postai úton vagy más, a szerződésben meghatározott tartós adathordozón is tájékoztatni kell a módosításról és a törlesztőrészlet ebből adódó változásáról. Ezen értesítési szabályokat nem kell alkalmazni a referencia-kamatlábhoz kötött kamatnál a referencia-kamatláb változásából eredő kamatváltozás esetén. Elektronikus kereskedelmi szolgáltatás nyújtása esetén a módosítással kapcsolatos tájékoztatást az ügyfelek számára folyamatosan és könnyen hozzáférhető módon, elektronikus úton is elérhetővé kell tenni.

Díjmentes felmondás lehetősége

Pénzügyi lízingszerződéseknél kamat, díj, vagy költség ügyfél számára kedvezőtlen, egyoldalú módosítása esetén az ügyfél a módosítás hatálybalépése előtt jogosult a szerződés díjmentes felmondására. E szabály nem alkalmazandó a referencia-kamatlábhoz kötött kamatozású pénzügyi lízing tekintetében a referencia-kamatláb változásából eredő kamatváltozás esetén.

A fentiekben ismertetett, egyoldalú szerződésmódosításra lehetőséget adó, és az ahhoz kapcsolódó törvényi rendelkezéseket a fogyasztóval 2010. január 1-jét megelőzően megkötött pénzügyi lízingszerződés módosítása esetén is alkalmazni kell.