A lízing fogalma, fajtái

A legmegfelelőbb konstrukció kiválasztása

Feltételek

Törvényi szabályozás

A lízing fogalma, fajtái

Fogalma
A lízingbe vevő a lízingszerződésben rögzített lízingdíj megfizetésére vállal kötelezettséget. A lízingszerződés fedezete maga a lízing tárgya, amelynek tulajdonjogát a lízingbe vevő csak a finanszírozási futamidő végén, az összes lízingdíj, valamint az ún. maradványérték megfizetését követően szerzi meg. (kivétel: operatív lízing).

Fajtái
A lízingnek két alapvető fajtáját különböztetjük meg, az operatív (működési) lízinget és a pénzügyi (finanszírozási) lízinget.

1. Az operatív lízing esetében a szerződés tartalma nem a finanszírozás, hanem a szolgáltatás, amelynek keretében a lízingbe adó valamilyen eszközt meghatározott időtartamra díjfizetés ellenében a lízingbe vevő használatába ad, a lízingbe vevő pedig a futamidő lejártával a lízingtárgyat visszaszolgáltatja a lízingbe adónak. Az eszköz tulajdonjoga a lízingbe adónál marad. (Ez nem a PSZÁF által felügyelt tevékenység.)

2. A pénzügyi lízing, amelynek keretében a lízingbe adó alapvetően finanszírozási szerepet tölt be, így a szerződés lejáratakor a lízingbe vevő jellemzően él a szerződés által biztosított vételi jogával, és ezzel megszerzi a lízingelt vagyontárgy tulajdonjogát.

A pénzügyi lízing a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1992. évi CXII. törvény szerint pénzügyi szolgáltatási tevékenységnek minősül, melyet a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) engedélyével pénzügyi vállalkozások nyújthatnak (Listájuk a Felügyelet honlapon a Piaci szereplők menüpontban található.)

A pénzügyi lízingen belül megkülönböztetjük a nyílt végű és a zárt végű pénzügyi lízinget. A két konstrukció között az a különbség, hogy a zárt végű pénzügyi lízingnél a tulajdonjog-átruházás a futamidő végén automatikus. Nyílt végű lízingnél a lízingbe vevő vételi joggal (vevőkijelölési joggal) rendelkezik, azaz a lízingbe vevő vagy egy általa megnevezett harmadik személy a lízingelt vagyontárgyat a futamidő végén a maradványérték megfizetése után megvásárolhatja.

A továbbiakban amennyiben a „lízing” kifejezést használjuk, akkor az alatt a pénzügyi lízinget kell érteni.

Az alábbi táblázat segíthet Önnek a legmegfelelőbb konstrukció kiválasztásában:

*Vállalkozások esetén

A fenti táblázat második része a vállalkozásként működő lízingbe vevőkre vonatkozó legfontosabb elszámolási szabályokat mutatja be. Azáltal, hogy a lízingtárgy a lízingbe vevő könyveiben kerül nyilvántartásra, nála történik az amortizáció költségkénti elszámolása. A lízingbe vevő vállalkozó a lízingdíjak kamatrészét szintén elszámolhatja ráfordításként, míg a tőkerész áfatartalmát jellemzően jogosult visszaigényelni.

Nem véletlen tehát, hogy a lízingcégek elsődleges ügyfelei még ma is a vállalkozások, hiszen ezt a konstrukciót elsősorban az ő igényeik hívták életre.

 Feltételek
A lízing feltételei sok hasonlatosságot mutatnak a hitel feltételeivel, hiszen mindkét konstrukciónál van futamidő, törlesztőrészlet, kamat, hitelbírálati díj, valamint elvárt önrész, saját erő. A havonta fizetendő lízingdíjat két részre lehet bontani: egyrészt van egy ún. tőkerész, amely az eszköz vételárának havonta történő megfizetését jelenti, másrészt egy ún. kamatrész, mely a lízingbe adó költségeit és nyereségét fedezi.

A kamatozás a lízing esetében is lehet fix vagy változó. Magyarországon hosszú évekig a változó kamatozású konstrukciók voltak meghatározóak, az inflációs szint csökkenésével azonban a rögzített kamatozású szerződések mutatnak növekvő részarányt.

A hitelbírálati vagy kezelési díj a finanszírozott összeg meghatározott százaléka, rendszerint 1-3 százalékra tehető.

A lízingkonstrukció lehet forint vagy deviza alapú. Egyre elterjedtebb a deviza alapú (például euró) finanszírozási forma az alacsonyabb törlesztőrészletek miatt. A deviza alapú finanszírozás esetén az árfolyamkockázat általában az ügyfelet terheli, ha a folyósítás és a törlesztés is forintban történik. A deviza alapú finanszírozás lényege, hogy a lízingcég a finanszírozott összeget forintban folyósítja, de devizában tartja nyilván (a folyósításnál devizavételi árfolyamot alkalmaz), az ügyfél pedig a lízingdíjat (tőketörlesztést, kamatot és a kapcsolódó díjakat) forintban fizeti, az aktuális deviza eladási árfolyamán. A deviza alapú finanszírozás kockázata az ügyfél számára abban áll, hogy a forint leértékelődése esetén a törlesztőrészlet forintban számított összege megemelkedik, mivel a törlesztőrészletet jellemzően az aktuális devizaeladási árfolyamon átszámított összeg alapján kell megfizetni.

Általános gyakorlat az, hogy a lízing kamatozása valamilyen pénzpiaci kamatlábhoz kötött, aminek következtében a kamat a kamatláb függvényében változik. Amennyiben e referenciakamatláb változása a szerződésben a szerződéskötéskor rögzített mértéktől eltér, akkor a szerződésben meghatározott módszer szerint a tartozás „átárazódik”, azaz a hátralévő havi törlesztőrészletek is megváltoznak. Az átárazásról a lízingbe vevő a hirdetmény, vagy a havi elszámolás során kap tájékoztatást.

Hitelezés esetén a teljes hiteldíj mutató (THM) segít a különböző konstrukciók közötti összehasonlításban. 2010. június 11-én hatályba lépő rendelkezés értelmében, amennyiben az ingatlanlízingre vonatkozó kereskedelmi kommunikációban szerepel a lízing kamata, bármilyen költsége, törlesztőrészlete vagy ezekkel összefüggésbe hozható bármilyen utalás, akkor közvetlenül ezt követően a THM értékének is szerepelnie kell legalább ugyanakkora méretben és megegyező megjelenítésben.

Említést érdemel az, amit sokan a lízing előnyének tekintenek, miszerint az egyes szolgáltatóknál a lízing esetén nincs életkorra vonatkozó szerződéses korlátozás. A hitelintézetek körében általánosan elterjedt piaci gyakorlat ugyanis, hogy meghatározott életkor feletti ügyfeleiknek nem nyújtanak hitelt, mert a lízingbe vevő életkorát olyan kockázati tényezőnek tekintik, amely közvetlenül befolyásolja az ügyfél fizetőképességét, a hitel megtérülését. Ez nemcsak Magyarországon, hanem a világon máshol is alkalmazott gyakorlat. A finanszírozásnál jellemző tendencia az adósokra, lízingbe vevőkre irányadó korhatár kitolódása. Az ebből eredő kockázatot a lízingbe adók általában életbiztosítás megkötésének előírásával fedezik.

Törvényi szabályozás
A lízingügyletekre vonatkozó átfogó jogszabály nem létezik, különböző jogszabályokban lelhetőek fel az ügyletekre vonatkozó előírások. A pénzügyi lízinget a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény (hpt.) definiálja 2. számú mellékletében, az értelmező rendelkezések között. A szakmában operatív lízingnek nevezett konstrukcióra irányadó jogszabályi rendelkezéseket a polgári törvénykönyv bérletre, illetve tartós bérletre vonatkozó szabályainál találjuk. Az elszámolásra, pénzügyi lebonyolításra vonatkozó alapvető rendelkezések pedig a személyijövedelamadó-törvényben, az áfatörvényben, az illetéktörvényben és a számviteli törvényben kerültek megfogalmazásra.

A fent írtak alapján a lízing jogszabályi háttere (a teljesség igénye nélkül) a következő:

1. A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. tv.

2. A fogyasztóknak nyújtott hitelről szóló 2009. évi CLXII. törvény

3. A polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. tv.

4. A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. tv.

5. Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. tv.

6. Az illetékekről szóló 1990. évi CXIII. tv.

7. A számvitelről szóló 2000. évi C. tv.

8. 361/2010 (XII. 30.) Korm. rendelet a körültekintő lakossági hitelezés feltételeiről és a hitelképesség vizsgálatáról.

A fogyasztóknak nyújtott hitelről szóló 2009. évi CLXII. törvény ugyan címében hitelt említ, de a jogszabály egyes rendelkezéseit a fogyasztóval kötött lízingszerződések esetén is alkalmazni kell, akár csak a 8. pontban említett Korm. rendeletet. A törvény értelmében a lízinget nyújtó pénzügyi intézménynek a törvény 3. számú melléklete alapján kell tájékoztatást adnia a fogyasztónak először a hitelbírálatot megelőzően, majd közvetlenül a szerződéskötést megelőzően tekintettel az szerződő egyedi igényeire, helyzetére. Az alábbi tájékoztató a hivatkozott melléklet alapján foglalja össze azokat az információkat, amelyet Önnek a pénzügyi intézménytől még a szerződéskötés előtt meg kell kapnia. Erről bővebben Az új szabályok a jelzáloghiteleről című menüpont alatt olvashat.