I. Az ajánlás célja és hatálya

 

A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (a továbbiakban: Felügyelet) célja a pénzügyi szervezetek ügyfelei érdekei védelmének, a piaci viszonyok átláthatóságának, a pénzügyi piacokkal szembeni bizalom erősítésének érdekében a pénzügyi szervezetek prudens és hatékony működésének, tulajdonosaik gondos joggyakorlásának elősegítése és folyamatos felügyelete. Ennek keretében a Felügyelet Felügyeleti Tanácsa ajánlásokat fogalmaz meg és tesz közzé. Az ajánlások általános célja a jogalkalmazás kiszámíthatóságának növelése, a vonatkozó jogszabályok egységes alkalmazásának elősegítése.

 

Jelen ajánlás célja azon egységes elvek és követelmények meghatározása, melyeket javasolt, hogy a pénzügyi intézmények lakossági hitelezésre irányuló ügyfélkapcsolataik során kövessenek.

 

II. Az ajánlás kibocsátásának indokai

 

• Aggályos az a piaci gyakorlat, hogy a pénzügyi intézmények egyre gyakrabban nem helyeznek kellő hangsúlyt arra, hogy megismerjék ügyfeleik teherviselő képességét, háztartásuk vagyoni és jövedelmi viszonyait, holott ezek a felelős hitelezés alapjai. Mindez nincs összhangban a prudens működés követelményével, sem az ügyfelek megfelelő tájékoztatásának igényével.
• Megfigyelhető továbbá, hogy a pénzpiaci szektor gyors fejlődése, a folyamatos termékinnováció révén összetettebb, az ügyfelek számára egyre nehezebben érthető termékek jelennek meg a piacon és e folyamattal a fogyasztók általános pénzügyi kultúrájának szintje, pénzügyi tudása nehezen tart lépést. Következésképpen egyre inkább fennáll a veszélye annak, hogy a pénzügyi intézmények ügyfelei – a megfelelő tájékoztatás hiányában – olyan hosszútávú kötelezettségeket vállalnak, melyek előnyeit, hátrányait, lehetséges hatásait nem ismerik kellően.
• Mindemellett a Felügyelet tevékenysége során számos olyan piaci gyakorlattal, eljárással találkozott, melyek ugyan nem jogszabályellenesek, de fogyasztóvédelmi szempontból, a tájékoztatás hiányossága miatt kifogásolhatók.

• Az említett káros jelenségek elkerülhetők a pénzügyi intézmények által megvalósítandó közérthető és alapos ügyfél-tájékoztatás révén, továbbá azáltal, ha a pénzügyi intézmények megfelelnek bizonyos általánosan elvárható fogyasztóvédelmi elveknek.
• A fentiekre tekintettel az e kérdéskör vonatkozásában alkalmazandó legfontosabb elveket és követelményeket a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének Felügyeleti Tanácsa szükségesnek látja ajánlásban rögzíteni.

 

Az ajánlás alkalmazásával kapcsolatos várakozások:

 

• A pénzügyi intézmények az ügyfelek érdekeit, kockázatviselési képességét fokozottabban vegyék figyelembe, egyúttal javuljon az ügyfelek tájékozottsága és érdekérvényesítő képessége.
• A pénzügyi intézmények felelősen működjenek közre az ügyfelek teherbíró képességét meghaladó eladósodásának elkerülésében.
• A pénzügyi intézmények hitelezési tevékenysége feleljen meg a hitelezésre vonatkozóan támasztott fogyasztóvédelmi elveknek.

 

Az ajánlás címzettjei:

 

Jelen ajánlás címzettjei a pénzügyi intézmények és ügynökeik (a továbbiakban együtt: pénzügyi intézmény) a hitel és pénzkölcsön, mint pénzügyi szolgáltatás nyújtása tekintetében.

 

Az ajánlásban tárgyalt kérdéskörökre vonatkozó normaanyagot különösen (de nem kizárólagosan) az alábbi jogszabályok tartalmazzák, így jelen ajánlás az ott megfogalmazottak tekintetében kíván követendő jogalkalmazói gyakorlatot megfogalmazni, ugyanakkor az a hivatkozott jogszabályok rendelkezéseit nem érinti:

 

• a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.),
• a fogyasztóval kötött szerződésben tisztességtelennek minősülő feltételekről szóló 18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet, különösen 2. §-ának d) pontja az egyoldalú szerződésmódosítási jog tisztességtelen kikötéséről,
• a betéti kamat, az értékpapírok hozama és a teljes hiteldíj mutató számításáról és közzétételéről szóló 41/1997. (III. 5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 12. és 13. §-ai,
• a kintlevőségek, befektetések, mérlegen kívüli tételek és a fedezetek minősítésének és értékelésének szempontjairól szóló 14/2001. (III. 9.) PM rendelet 8. § (3) bekezdés b) pontja (a továbbiakban: PM rendelet),
• Az Európai Bizottság 2001/139/EK számú, az Európai Megállapodás a lakáshitelekre vonatkozó szerződéskötés előtti információkról szóló önkéntes magatartási kódexről című ajánlása (a továbbiakban: EU-s ajánlás).

 

Jelen ajánlás összhangban van az Európai Bizottság fenti ajánlásával, annak követelményei beépítésre kerültek, ugyanakkor azon túlmenően a magyar hitelezési piac sajátosságaira való tekintettel, további javaslatokat is tartalmaz.

 

Jelen ajánlás a jogszabályi rendelkezésekre nem utal vissza az elvek és várakozások megfogalmazásakor, amennyiben tehát a jogszabályok a jelen ajánláson túlmutató követelményeket írnak elő, az azoknak való megfelelést a Felügyelet továbbra is elvárja.

 

Jelen ajánlás tárgyában korábban a Felügyelet még nem adott ki ajánlást. Ugyanakkor ennél a témánál átfogóbban és univerzális jelleggel jelent meg a Felügyelet elnökének 15/2001. számú ajánlása a fogyasztók pénzügyi szervezetek részéről történő tájékoztatásáról. Az ajánlásban a Felügyelet megfogalmazta a pénzügyi szervezetek valamennyi ügyfele (fogyasztók) részére történő tájékoztatás, így például a reklám útján való tájékoztatás, valamint a szerződéskötés előtti tájékoztatás elveit. Megemlítendő továbbá a Felügyeleti Tanács 1/2006. (I. 27.) számú ajánlása is, amely azonban csak egyes pénzügyi piaci szolgáltatások, a befektetés-kezelési (vagyonkezelési) tevékenységet igénybevevő ügyfelek tájékoztatása során alkalmazandó elveket rögzíti.

 

III. A hitelezés előzetes ügyfél-tájékoztatási és fogyasztóvédelmi elvei

 

1. A pénzügyi intézmények felelősen folytassák hitelezési tevékenységüket, azaz mérjék fel ügyfeleik igényeit és teherviselési képességét. Nem javasolt a pénzügyi intézmények számára azon gyakorlat, miszerint az értékesítési mutatók javítása érdekében az ügyfelek kockázatviselési képességének figyelmen kívül hagyásával helyeznek ki hiteleket.

 

A. Előzetes ügyfél-tájékoztatási elvek

 

2. Az ügyfél igényeinek, céljainak megismerését követően a pénzügyi intézmény közérthetően és egyértelműen tájékoztassa ügyfelét az e céloknak megfelelő termékeiről. E szóbeli vagy írásos (pl. termékismertető szórólap) felvilágosítás célja, hogy az ügyfél kiválassza a neki megfelelő terméket, ezért a tájékoztatásnak legalább az alábbiakat kell tartalmaznia:

 

A – Hitelező:

a)     A hitelező neve és címe;

b)     Szükség szerint a közvetítő neve és címe.

B – A hitel:

a)     Lehetséges hitelcélok;

b)     Igénylési feltételek;

c)     Egyéb lehetséges, hitelbírálattól függő biztosítékok formája;

d)     Lehetséges hitelösszegek és futamidők;

e)     A hitel felépítésének tömör, közérthető bemutatása, a hitelek típusainak leírása a fix kamatozású és a változó kamatozású termékek közötti különbségek rövid leírásával, beleértve az ügyfelet érintő hatásokat;

f)       A kamatláb típusai – fix, változó és ezek kombinációi;

g)     A hitel ügyfélre háruló költségének feltüntetése;

h)     A harmadik személyeknek fizetendő, járulékos költségek jegyzéke,

i)       A tőke hitelezőnek való törlesztésének különféle lehetőségei (beleértve a részletfizetések számát, gyakoriságát és összegét);

j)       Lehetőség van-e a lejárat előtti visszafizetésre (amennyiben igen, annak milyen feltételei és költségei vannak);

k)     Szükség van-e a tulajdon értékbecslésére, és amennyiben igen, azt kinek kell elvégeznie;

l)       Teljes Hiteldíj Mutató;

m)   Ha ügynök lép kapcsolatba az ügyféllel, akkor az adott terméket kínáló pénzügyi intézmények megnevezése;

n)     A hitelek kamataira vonatkozó adókedvezménnyel vagy más, közpénzből nyújtott támogatással kapcsolatos általános információk, illetve információ arra vonatkozóan, hol lehet további felvilágosításhoz jutni;

o)     Ahol szükséges, a mérlegelési időszak tartama;

p)     Annak igazolása, hogy az intézmény aláírta a lakáshiteleket kínáló hitelnyújtók által a fogyasztóknak adandó szerződéskötés előtti információkról szóló, az Európai Bizottság 2001/139/EK sz. ajánlását (kódexet), valamint annak feltüntetése, hogy a kódex példánya rendelkezésre áll az intézményben;

3. Miután az ügyfél kiválasztotta a konkrét hitelterméket és megadta az igényelt hitel főbb jellemzőit (pl. hitelösszeg, futamidő), a pénzügyi intézmény az ügyfél konkrét hiteligényére vonatkozóan, írásban tájékoztassa ügyfelét legalább az alábbiakról, abban az esetben, ha az ügyfél által felvenni kívánt kölcsön összege eléri az 500.000 Ft-ot, futamideje pedig az egy évet. Az ügyfél írásos nyilatkozatával lemondhat az e pontban foglalt tájékoztatásról;

 

E tájékoztatás célja, hogy az ügyfél a szerződés megkötése előtt a felvázolt hiteligénye alapján, a megkötendő szerződés, illetve a hitel valamennyi lényeges elemére vonatkozóan részletes, ugyanakkor közérthető, átlátható írásos tájékoztatást kapjon.

 

a)     A termék tömör, közérthető leírása (esetleges biztosítékok);

b)     Kamatozás (fix, változó, indexálás, lebegő kamatláb);

c)     A hitel éves, százalékban kifejezett hiteldíja;

d)     Hitelösszeg. Devizahitel esetén devizában és forintban is megadva a hitelösszeget, megjelölve az alkalmazandó (valuta, deviza) árfolyamokat, – ügyelve arra, hogy az alkalmazott árfolyam minden esetben összhangban legyen a tranzakcióval, - megjelölve azt, hogy van-e lehetőség devizában való hitelfelvételre és törlesztésre.

e)     Futamidő;

f)       Részletfizetések száma és gyakorisága;

g)     Valamennyi díjfajta (költség) (tehát a harmadik személynek fizetendők is) tételesen felsorolva (külön megjelölve a hitelkérelem elutasítása esetén is megfizetendő költségeket), az összeg vagy mérték és a fizetés esedékességének megjelölésével, felhívva a figyelmet arra, hogy ezen költségek között a harmadik személyek tekintetében, illetve ügylet jellegétől függően, valamint változó kamatozású hitel esetén ennek okán eltérés lehet;

h)     A hitel teljes díjának (költségének) egyösszegben történő megjelölése, forintban kifejezve (azaz az ügyfél által a hitellel kapcsolatban akár a hitelintézetnek, akár harmadik személynek fizetendő összes költség, például: kamat, kezelési költség, értékbecslés, stb.);

i)       A THM és a THM-be nem tartozó költségek felsorolása;

j)       Azon díjelemek (költségelemek) megjelölése, amelyek mértéke a futamidő alatt változhat, a változásra okot adó körülmény megjelölésével;

k)     A hitelintézetek által az ügyfél részére adandó tájékoztatás módjának meghatározása az esetleges díjmérték változásáról;

l)       Törlesztőrészletek száma és összege, fizetési gyakoriság és a fizetés módja. Ezt javasolt törlesztési táblázattal is szemléltetni, mely a futamidő első évében valamennyi törlesztésre, azt követően évenkénti összesítésben tartalmazza az alábbi adatokat;

m)   Havi, illetve negyedéves kifizetések;

n)     A kölcsön teljes lejárata alatti évenkénti kifizetéseket;

Továbbá:

?    a visszafizetett tőke;

?    a kamat összege;

?    a fennmaradó tőke összege;

?    az egyes részletfizetések összege;

?    a tőke és a kamatok összege.

 

Egyértelműen fel kell tüntetni, hogy a táblázat csak szemléltetésre szolgál, továbbá amennyiben a hitelnek változó kamata van, erre fel kell hívni a figyelmet;

 

o)     Előtörlesztési lehetőség, annak feltételei, érvényesítési módja és költsége vagy az előtörlesztési lehetőség hiánya;

p)     Türelmi idő, ha van;

q)     Egyéb kötelezettségek, például: folyószámlanyitás, biztosítás;

r)      A termék lehetséges kockázatai (különösen árfolyamkockázat, lakáshitel esetén vételi jog kikötésekor az ingatlan elvesztésének lehetősége);

s)      Benyújtandó dokumentumok (példányszám, okirati forma megjelölésével, illetve, hogy eredetit vagy másolatot kell-e benyújtani);

t)       Hitelbírálati idő (a szükséges összes dokumentum benyújtását/rendelkezésre bocsátását követően kezdődik);

u)     Panasz esetén hova fordulhat az ügyfél a hitelintézetnél (cím, telefonszám), egyéb szerveknél (így: békéltető testület, mediátor, stb.).

 

B. Fogyasztóvédelmi elvek

 

A Felügyelet tapasztalatai alapján a hitelezés egyes konkrét fogyasztóvédelmi problémái kapcsán az alábbi javaslatok, követendő elvek fogalmazhatók meg.

 

4. Ha a pénzügyi intézmény akciós feltételű hitelt hirdet meg, egyértelműen mutassa be az akció előnyeit a standard, nem akciós hitelekkel szemben és pontosan jelölje meg, hogy ez az előny milyen időtávra szól, valamint azt, hogy – amennyiben számszerűsíthető - mekkora megtakarítást jelent az ügyfélnek.

 

5. A Korm. rendelet 13. § (4) bekezdése tartalmazza azt a rendelkezést, hogy ha a pénzügyi intézmény hirdetésében, illetve a pénzügyi intézmény hitelét közvetítő harmadik személy hirdetésében szerepel a hitel kamata, bármilyen költsége vagy törlesztőrészlete, akkor a THM-et is fel kell tüntetni legalább ugyanakkora méretben és megegyező megjelenítésben. E szabály kapcsán a hitel költségének tekintendők, különösen az „ingyen hitel”, „kedvező kamatozású”, „elengedjük az értékbecslési díjat” megfogalmazások is, tehát e kifejezések használata esetén is fel kell tüntetni a THM-et, legalább a kifejezésekkel megegyező megjelenítésben. Értelemszerűen nem esik ebbe a körbe a futamidőre vagy az önrészre vonatkozó információ vagy a hitel egyéb jellemzőinek említése, pl. „24 óra alatti hitelbírálat”, „nem kell munkáltatói igazolás”. A pénzügyi intézmény ezek figyelembevételével tegye közzé hitelhirdetéseit.

 

6. A pénzügyi intézmény ügyfele életkorát ne tekintse a hitelkérelem automatikus elutasítása indokának. Mérlegelje, hogy milyen módon nyújthat hitelt idősebb ügyfelének (pl. további biztosítékok előírása).

 

7. A pénzügyi intézmény ügynöke az ügyféllel való személyes kapcsolatfelvételkor tájékoztassa az ügyfelet, hogy mely pénzügyi intézmény(ek) ügynökeként jár el.

 

8. Ha a Központi Hitelinformációs Rendszerben (KHR) való szereplés nagy valószínűséggel a hitelkérelem elutasításával jár, akkor a hiteligénylés benyújtását megelőzően a pénzügyi intézmény győződjön meg arról, hogy ügyfele nem szerepel-e a KHR-ben, így megkímélve őt az esetleges indokolatlan költségektől. Ennek módja lehet, ha felhívja ügyfele figyelmét arra, hogy a KHR-ben való szereplés várhatóan a hiteligénylés elutasításával járna, és ezért javasolja ügyfelének, hogy amennyiben szükségesnek látja, éljen az évente egyszeri ingyenes adatlekérés lehetőségével. Ha a hitelbírálat az ügyfél számára díjmentes, a KHR-ben való szereplést nem szükséges a hiteligénylést megelőzően ellenőrizni, így elkerülendő, hogy ezzel feleslegesen nőjön a hitelbírálat ideje, illetőleg a bank költsége.

 

9. A KHR-re vonatkozóan a jogszabályban előírt, az ügyfelek felé történő valamennyi tájékoztatást közérthető szövegezéssel, jól olvasható megjelenítésben valósítsa meg a pénzügyi intézmény. Kerülendő a nem tartalmi, hanem csak a jogszabályhelyek megjelölésére szorítkozó tájékoztatás. Személyes ügyfélkapcsolat esetén az írásos tájékoztatást a pénzügyi intézmény munkatársa részéről szóbeli magyarázat is egészítse ki, és ez a tájékoztatás jól különüljön el a hiteligényléstől, illetve a szerződéskötéstől. (Írásbeli tájékoztatás esetén vastag és/vagy dőlt betűkkel szedve, esetleg keretbe foglalva, szóbeli tájékoztatás esetén úgy, hogy az ügyfél számára egyértelmű legyen, és ha szükséges, a bank győződjön meg arról, hogy az ügyfél megértette.) Az adattovábbítás megtörténte esetén az ügyfél ne csak a továbbítható adatok köréről általánosan, hanem a ténylegesen továbbított adatokról részletesen kapjon tájékoztatást.

 

10. A pénzügyi intézmény belső szabályzatában rögzítse az adott termékre vonatkozó hitelbírálati idő maximális tartamát (az összes szükséges dokumentumnak az ügyfél, illetve egyéb (nem banki) intézmény általi benyújtásától számítva), e határidőről tájékoztassa is az ügyfelét.

 

11. A pénzügyi intézmény törekedjen arra, hogy hiteltermékeinek költségstruktúrája minél egyszerűbb legyen, minél kevesebb jogcímen számoljon fel díjat. Ennek célja az, hogy az ügyfél számára minél átláthatóbb legyen a termék, és az ahhoz kapcsolódó valamennyi költség. A használt fogalmakat egyértelműen meg kell határozni. A pénzügyi intézmény fordítson egyidejű figyelmet arra, hogy egy díjtípus csökkentésének kiemelésével ne tüntesse fel kedvezőbb színben termékét, ha az ügyfél által fizetendő összes díj együttes összege nem csökken, mivel más díjelemek mértéke megemelkedett.

 

12. Amennyiben a hitelnyújtás feltétele hitelfedezeti célú életbiztosítás megkötése (ide nem értve azt az esetet, amikor az ügyfél a hiteligénylést megelőzően köt hitelfelvétel céljából életbiztosítást), akkor erre csak pozitív hitelbírálatot követően kerüljön sor, elkerülendő azt a helyzetet, hogy az ügyfél elutasított hiteligénylés esetén fölöslegesen kötött életbiztosítást. Törekedjen továbbá a pénzügyi intézmény arra, hogy amennyiben lehetséges (pl. nem a termékbe beépített csoportos biztosításról van szó), az ügyfél szabadon választhasson több biztosítótársaság életbiztosítási terméke közül.

 

13. A szerződés tárgyát képező hiteltermékhez a pénzügyi intézmény ne kapcsoljon olyan másik kötelezően igénybeveendő terméket / szolgáltatást, amely természeténél fogva nem tartozik az adott hiteltermékhez, továbbá alkalmazása nem indokolható tisztességes és ésszerű piaci érvekkel (például bankkártya, amely után éves díj fizetendő). Ilyen kapcsolt termék / szolgáltatás igénybe vételét a pénzügyi intézmény bízza az ügyfél szabad döntésére, és ne kényszerítse ügyfelét indokolatlan kötelezettségvállalásra. Ezen elvárás alól kivételt képez az az eset, amikor a pénzügyi intézmény valamilyen előny, kedvezmény biztosításának feltételeként, azzal arányban állóan kötelezővé teszi a kapcsolt termék igénybevételét.

 

14. A pénzügyi intézmény fordítson kiemelt figyelmet azon kockázatok bemutatására, amelyek a hitel törlesztőrészletének növekedését eredményezhetik (például kamatkockázat) és hívja fel ügyfele figyelmét arra, hogy a törlesztőrészlet esetleges jövőbeni növekedése esetleg megélhetési gondokat is okozhat.

 

15. A pénzügyi intézmény az ügyfeleivel kötött szerződéseiben rögzítse azokat az alapos okokat, melyek bekövetkeztekor jogosulttá válik a szerződés meghatározott feltételének egyoldalú módosítására. A pénzügyi intézmény csak akkor éljen az egyoldalú szerződésmódosítás jogával, ha a szerződésben rögzített feltétel ténylegesen bekövetkezett. Egyúttal közvetlenül (pl. külön levélben vagy számlakivonaton és ne csak hirdetmény útján) tájékoztassa ügyfelét az ügyfél számára kedvezőtlen egyoldalú szerződésmódosításról. E tájékoztatás tartalmazza mind a módosult dokumentum megjelölését, mind az új rendelkezést is.

 

16. A pénzügyi intézmény az egyes konkrét díjelemekhez, kamatokhoz kapcsolvahatározza meg azokat az okokat, eseményeket, amelyek bekövetkezésekor él díjváltozást eredményező egyoldalú szerződésmódosítási jogával. A megjelölt ok, esemény szervesen kapcsolódjon az adott szerződési elemek pénzügyi intézményeknél jelentkező költségtartalmához. (A jegybanki kamatváltozás például nem lehet indok a kezelési költség emeléséhez.) Az ok, esemény bekövetkezésének egyértelműen megismerhetőnek kell lennie.

 

17. Az adott egyoldalú szerződésmódosítás végrehajtásakor a pénzügyi intézmény mindig részletezze (például sajtóközleményben, honlapján megjelenő tájékoztatójában) azokat a közgazdasági, piaci indokokat melyek alapján a szerződésmódosítás mellett döntött. Legyen különös figyelemmel arra, hogy a (megemelt) költségek álljanak arányban a nyújtott szolgáltatásokkal. A díjemelkedés a felmerülő, valós költségek fedezetét szolgálja, ne csupán a bevételek növelését vagy máshol jelentkező veszteség fedezetét.

 

18. Amennyiben a pénzügyi intézmény számára biztosított a szerződésben, hogy bizonyos objektív feltétel változása esetén egyoldalú szerződésmódosítással változtathatja valamely díj mértékét, akkor a pénzügyi intézmény törekedjen arra, hogy abban az esetben is éljen ezzel a lehetőséggel, ha az objektív feltétel változása folytán az ügyfél számára kedvező díjmérték változtatás (csökkentés) az indokolt.

 

19. A pénzügyi intézmény egyoldalú szerződésmódosítása esetén, azaz, amennyiben a szerződésmódosítás az ügyfél számára jelentős hátrányt okoz, és az ügyfél él a szerződés felmondásának jogszabályban megteremtett lehetőségével, a pénzügyi intézmény tekintsen el az előtörlesztési díjtól, amennyiben pedig az ügyfél a szerződés módosítását kezdeményezi (pl.: futamidő meghosszabbítása), a pénzügyi intézmény tekintsen el a szerződésmódosítási díjtól.

 

20. Ha a hitelezéssel kapcsolatban értékbecslés készül, és annak ellenértékét az ügyfél megfizeti, akkor az ügyfélnek legyen lehetősége megismerni az így elkészült értékbecslést. Legyen biztosított továbbá az ügyfél számára, hogy az elkészült értékbecslés egy példányát megtarthassa.

 

21. A pénzügyi intézmény biztosítson kellő időt ügyfelének a szerződéstervezet és a kapcsolódó dokumentumok (Általános Szerződési Feltételek, Üzletszabályzat, Hirdetmény) áttanulmányozására.

 

22. A pénzügyi intézmény biztosítsa, hogy ügynökei kellő példányszámban rendelkezzenek minden szükséges ügyfél-tájékoztató dokumentummal (Általános Szerződési Feltételek, Üzletszabályzat) és rendszeresen ellenőrizze, hogy ügynökei a vonatkozó előírásoknak megfelelően tájékoztatják-e az ügyfeleket.

 

23. Újonnan kötendő, ingatlanra vonatkozó vételi jogot tartalmazó szerződésben a pénzügyi intézmény biztosítsa ügyfelének, hogy mielőtt az élne a vételi joggal egy meghatározott időszak alatt (pl.: 90 nap) saját maga értékesíthesse ingatlanát, illetve biztosítsa a pénzügyi intézmény az opciós ár felülvizsgálatának lehetőségét, például új értékbecsléssel.

 

24. Ha az ügyfél át szeretné vinni hitelét egy másik pénzügyi intézményhez, akkor a pénzügyi intézmény tegyen meg mindent, hogy ne hátráltassa e folyamatot.

 

25. A pénzügyi intézmény tegyen meg mindent, hogy az ügyfelek panaszai jogszerűen, méltányosan és gyorsan rendezésre kerüljenek. Ha a közvetlen panaszrendezés nem vezet eredményre, a pénzügyi intézmény működjön együtt az ügyfél által igénybe vett alternatív vitarendezési fórumokkal.

 

IV. Záró rendelkezések

 

Az ajánlás a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló 1999. évi CXXIV. törvény 9/C. § (1) bekezdés c) pontja szerint kiadott jogi eszköz.

A Felügyeleti Tanács által kiadott ajánlás tartalma kifejezi a jogszabályok által támasztott követelményeket, a Felügyelet jogalkalmazási gyakorlata alapján alkalmazni javasolt elveket, illetve módszereket, a piaci szabványokat és szokványokat. A Felügyeleti Tanács felhívja a figyelmet arra, hogy a pénzügyi szervezet az ajánlás tartalmát szabályzatai részévé teheti. Ebben az esetben a pénzügyi szervezet jogosult feltüntetni, hogy az adott szabályzatában foglaltak megfelelnek a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete Felügyeleti Tanácsa által kiadott vonatkozó számú ajánlásnak.