A felmérés kizárólag a fenti kérdésekre terjedt ki, nem vizsgálta a hitelkártyákkal kapcsolatos biztosítékok rendszerét és a hitelbírálat módját. Felmérésünk 15 pénzügyi intézményt érintett.Az alábbiakban a felmérésből a problémás vagy kiemelést érdemlő témák kerülnek említésre.

A hitelkártyák THM-jébe beleszámítandó költségelemek, a számítás során alkalmazott feltételezések

A THM számítás és közzététel szabályait a betéti kamat, az értékpapírok hozama és a teljes hiteldíj mutató számításáról és közzétételéről szóló 41/1997. (III. 5.) Korm. rendelet (továbbiakban: Rendelet) vonatkozó rendelkezései határozzák meg. 

a) lehetséges THM tartomány (tól-ig) feltüntetése

A Rendelet a számítás során számos kötelezően alkalmazandó feltételt meghatároz, azonban a hirdetésekben feltüntetendő THM-ek tekintetében, a hitelösszeg vonatkozásában nem határoz meg konkrét értéket (mint pl. a lakáskölcsönök esetén).A hitelintézetek a számítás alapjául szolgáló hitelösszegként jellemzően az igényelhető minimum és maximum összegeket, az adott konstrukcióra jellemző átlagos hitelösszeget, illetőleg 100.000 Ft-os keretet jelöltek meg. Amennyiben a hitelintézetek fix, tételes díjjal nem számolnak, bármely hitelösszeg esetén azonos THM értékeket kapnak eredményül, sávos (tól-ig) THM tartomány feltüntetésére ebben az esetben nincs szükség. Ellenkező esetben értelemszerűen igen.

 A sávos THM feltüntetés további oka, hogy egyes hitelintézetek kalkulálnak a kamatmentes periódus napjainak lehetséges értékeivel. Ez véleményünk szerint nem megfelelő, mivel a rendelet meghatározza, hogy az igénybevétel napja megegyezik a meghirdetett elszámolási időszak első napjával. 

b) éves kártyadíj beszámításának kérdése

 A hitelintézetek THM számítási gyakorlata nem egységes a tekintetben sem, hogy mely fix díjtételt tekintik olyan, a hitelhez szorosan kapcsolódó költségnek, melyet beszámítanak a THM-be (pl. kártya éves díja, bankszámlavezetés díja). Több hitelintézet is felvetette annak igényét, hogy a Felügyelet adjon iránymutatást – a THM számítás során figyelembeveendő, nem rendszeresen felmerülő költségek tekintetében – az egységes gyakorlat kialakítására és annak alkalmazását egységesen kényszerítse is ki a piaci szereplőktől.

A bankok gyakorlatában szembetűnő eltérés az, hogy míg egyes bankok a kártya éves díját a THM számításánál figyelembe veszik, addig más bankok figyelmen kívül hagyják azt.

 Több bank válaszlevelében kifejtette, hogy az éves kártyadíjat azért nem veszik figyelembe a THM számítása során, mert az éves kártyadíj a termék bankkártya jellegéhez kapcsolódik, a termék bankkártya jellegéből adódó szolgáltatásokért fizetendő. Mivel a hitelkártya elektronikus fizetési eszköznek minősül, így a kártyadíj (és bizonyos egyéb díjak) nem számolhatók el a hitelhez kapcsolódó díjként (költségként).

Az egyik bank válaszában a következőképpen fogalmaz: „A Rendelet g) pontjában írtakat, miszerint a hitelkártyához nincs társkártya kibocsátva, a Bank úgy értelmezi, hogy a jogalkotó szándéka – indirekt módon – a feltételezés megfogalmazásával az, hogy a bank a főkártya éves kártyadíját vegye figyelembe a THM számításánál. Mindezek alapján a THM számításánál figyelembe vett díjtétel: a főkártya első éves kártyadíja.”

Ezzel szemben egy másik bank álláspontja az, hogy: „A hitelkártya egy kombinált termék-típus: egy standard debit típusú bankkártyának és egy rulírozó (újra feltöltődő) fogyasztási kölcsönnek a kombinációja. A bankkártya éves díja – megítélésünk szerint – a termék bankkártya „lábához” kapcsolódik, a termék bankkártya jellegéből adódó szolgáltatásokért fizetendő; független attól, hogy az ügyfél igénybe veszi-e a hitelt.” és ennek megfelelően nem is számítja bele a kártyadíjat a THM-be.

Megjegyzendő, hogy többen azon hitelintézetek közül, amelyek figyelembe veszik a kártya díjat, valójában nem számolnak vele, mivel az első évre elengedik azt, illetve kedvezményesen 0 Ft-ban állapítják meg. (A THM számításához a kártyadíjjal csökkentett hitelösszeget használják.) Ugyanakkor megemlítendő például egy pozitív gyakorlat, amely szerint a bank az éves kártyadíjon túl a havi egyenlegértesítő díját is beleszámolja a THM-be. Azon pénzügyi intézmények közül, melyek nem számítják bele a THM-be az éves kártyadíjat, három szolgáltató erre külön felhívja a figyelmet a hirdetményben, illetve az ügyfél-tájékoztató dokumentumokban.

A pénzügyi intézmények gyakorlatát tehát egységesíteni kellene, ugyanis ilyen módon a THM elveszti összehasonlítást segítő szerepét. A Felügyelet honlapján olvasható állásfoglalás az alábbiakat tartalmazza: 

 „A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének véleménye teljes hiteldíj mutató (THM) tartalmának megítélésére vonatkozóan a következő: A megkeresésben leírtak szerint a hitelintézetek által kínált hitelkártya-termékek esetében az ügyfélnél felmerülő költségként jelentkezik a hitelkártya éves díja, valamint a hitelkártyával összefüggő számlavezetési díj, mivel a hitel felvételéhez elengedhetetlenül szükséges a bankkártya és az ahhoz kapcsolódó hitelkártyaszámla. Ugyanakkor egyes hitelkártya-kibocsátó hitelintézetek a hitelkártya éves díjtételét, továbbá a hitelkártyához kapcsolódó számla vezetésének havi díját a teljes hiteldíj mutatóba nem számítják bele. Kérdéses, hogy ez a gyakorlat megfelel-e a hatályos jogszabályoknak, különös tekintettel a 2005. január 1. napjától hatályba lépő jogszabály-módosításra.

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 212. § (2) bekezdése alapján a teljes hiteldíj a fogyasztó által a kölcsönért fizetendő terhelés, amely tartalmazza a kamatokat, folyósítási jutalékokat és minden egyéb – a kölcsön felhasználásával kapcsolatosan fizetendő – költséget.

Figyelembe véve, hogy a THM számításánál a teljes hiteldíjat kell alkalmazni, és hogy a kártya éves díja, valamint a számlavezetési díj a kölcsön felhasználásával kapcsolatosan fizetendő költség (mivel a kártya és a mögötte lévő számla a konstrukció nélkülözhetetlen elemei), továbbá tekintettel arra, hogy a betéti kamat, az értékpapírok hozama és a teljes hiteldíj mutató számításáról és közzétételéről szóló 41/1997. (III. 5.) Korm. rendelet 8.§ (2) bekezdése tételesen felsorolja a THM számításánál figyelembe nem veendő költségelemeket (melyek között a fentiek nem szerepelnek), ezért a Felügyelet álláspontja szerint e két költségelem beleszámítandó a THM-be.

Megjegyezzük még, hogy a kártyadíj vonatkozásában ez levezethető abból is, hogy Kormányrendelet 11/C. § g) pontja alapján azzal a feltételezéssel kell élni, hogy a hitelkártyához nincs társkártya kibocsátva, azaz a társkártya költsége nem jelenhet meg a THM-ben. Ebből pedig az következik, hogy a főkártya költségének meg kell jelennie.”

THM feltüntetés az ügyfél-tájékoztatókban és (szerződéses) dokumentumokban

Megállapítható, hogy valamennyi bank tájékoztatja ügyfeleit a THM-ről a hirdetményében, az általános szerződési feltételekben, a kondíciós listájában és a hitelkártya szerződésben.

Ezen kívül számos, különböző elnevezésű ügyfél-tájékoztató dokumentumban szerepel a THM, például: szórólap, termékismertetők, plakátok, kártyakiküldő levelek, nyilvános tájékoztatók, hirdetések, utcai vagy sajtóban megjelenő reklámok, internetes honlap. Előírás hiányában jellemzően azonban nem kerül feltüntetésre, hogy a számítás milyen hitelösszegre és milyen egyéb fontos jellemző figyelembevételével történt. Ezért – és mivel a fogyasztók vélhetően nem ismerik a jogszabály által alkalmazni rendelt feltételeket – a THM kevésbé képes betölteni a hitelkártya termékek közötti választást megkönnyítő, összehasonlítást segítő funkcióját.

 A kamatmentes periódusra és a minimálisan visszafizetendő összegre, továbbá az ennek nem teljesítése esetén alkalmazandó következményekre vonatkozó szerződési feltételek

 a) Kamatmentes periódusra vonatkozó rendelkezések:

A cégek általános szerződési feltételeiből, az üzletszabályzatokból vagy kondíciós listákból kitűnik, hogy nem számítanak fel ügyleti kamatot, amennyiben az ügyfél vásárlási tranzakció esetén a számlakivonatban is meghatározott fizetési türelmi időszak végéig maradéktalanul, visszafizeti a felhasznált hitelkeretet. Amennyiben az ügyfél nem fizeti vissza a felhasznált hitelkeretet határidőn belül, a vásárlási tranzakció napjától a bank kamatot számít fel. (Egyes szolgáltatóknál a visszafizetést egyösszegben szükséges megtenni.)

Készpénzfelvételi vagy egyéb tranzakció esetén a bankok minden esetben ügyleti kamatot számítanak fel a tranzakció napjától kezdődően. Egyes bankok ugyanakkor a vásárlási tranzakció analógiájára csoportos beszedési megbízás esetén sem számítanak fel kamatot. A fizetési türelmi időszak legtöbb bank esetében 15 nap, de előfordul 9 nap is. 

 b) Minimálisan visszafizetendő összegre vonatkozó rendelkezések:

A bankok a minimum visszafizetendő összeget a mindenkor hatályos hirdetményben / kondíciós listában határozzák meg, százalékban és / vagy fix összegben. A legtöbb bank esetén a minimum fizetendő összeg mértéke:

• A felhasznált hitelkeret 5%-a, minimum 2000 Ft

• A felhasznált hitelkeret 5%-a, minimum 5000 Ft

Azonban a fentiektől eltérő mértékre is találunk számos példát:

• Igényelt hitelkeret 5,6,7,8,9 vagy 10%-a ,

10 %-ban határozza meg a minimum törlesztés összegét három bank,

• A minimum fizetendő összeg 7 % egy bank esetében.

  Egyes bankok meghatározzák, hogy amennyiben a felhasznált hitelkeret összege nem éri el a mindenkor hatályos Hirdetményben meghatározott minimum fizetendő összeget, a felhasznált hitelkeret teljes összegét köteles az ügyfél megfizetni.

 c) Vissza nem fizetés esetén alkalmazandó következmények:

 Megállapítható, hogy az ügyfél fizetési késedelme esetén – amennyiben a fizetési határidőig a minimum fizetendő összeget nem fizeti meg – a bankok késedelmi kamatot és / vagy késedelmi díjat számítanak fel, a kártya használatát korlátozhatják, vagy letilthatják. A gyakorlatban ennek a lehetőségkörnek számos kombinációjával találkoztunk.

 A késedelmi kamat mértéke a Ptk. diszpozitív szabálya szerint jelenleg: hitelkamat + évi 6%. (Két bank lejárt tartozásnál évi 25 %-os mértéket határozott meg.) A késedelmi díj mértéke: bankonként változó – 1.500 - 3.500 Ft –, melyet a bankok alkalmanként szabnak ki.

A fenti kérdéseket a bankok üzletszabályzatukban / általános szerződési feltételeikben részletesen meghatározzák. A mindenkor hatályos kondíciós lista / hirdetmény tartalmazza a díjak, költségek, kamatok aktuális mértékét. Ezen kívül a bankok tájékoztató anyagokban, termékismertetőben, kártyakiküldő levélben, számlakivonaton és az interneten igyekeznek az ügyfeleket széleskörű tájékoztatással ellátni.

E kérdéskörben megemlítendő a brit Office of Fair Trading vizsgálata, mely a hitelkártyákhoz kapcsolódó késedelmi díjak mértékére vonatkozott. Kiemelendő, hogy az OFT a versenyfelügyeleti eljárás helyett konzultációval és ajánlás kibocsátásával oldotta meg a díjak túlzott mértékével kapcsolatban feltárt problémát.

 2006 első negyedévében megjelentetett, THM értéket tartalmazó hirdetések(pl. szórólap, plakát, újsághirdetés)

 A bankok által beküldött dokumentációt (hirdetések, szórólapokat, hirdetményeket stb.) megvizsgálva megállapítható, hogy valamennyi bank megfelel a Rendelet THM közzétételére vonatkozó előírásainak. (kivételt esetenként a közzététel mérete jelent.)  Több bank egyes ügyfél-tájékoztatói, illetve hirdetményei azt is tartalmazzák, hogy „a THM nem tartalmazza a kártya éves díját.”

 A panaszstatisztikai rendszerben található hitelkártyára vonatkozó panaszok

 A hitelkártyára vonatkozó panaszok alapján az alábbi fogyasztói problématípusok, tájékozatlansági jellemzők emelhetők ki:

• A fogyasztók jelentős része nincs pontosan tisztában a kamatmentes periódus jellemzőivel. Ezen belül nem tudatosul a fogyasztókban vagy a tájékoztatások alapján nem tudják, hogy csak akkor van kamatmentesség, ha a meghatározott időn belül az adott terméknél meghatározott módon teljesítik a befizetést;

• Nem tudatosul a fogyasztókban az sem, hogy amennyiben nem a felhasznált teljes összeget fizetik vissza, akkor a teljes igénybevett hitelösszeg válik kamatkötelessé, nem csupán a vissza nem fizetett hitelösszeg-rész;

• Sok ügyfél nincsen tisztában a hitelkártyával kapcsolatos díjak teljes körével;

• Az ügyfelek problémásnak, indokolatlannak tartják a reklamáció esetén fizetendő – nem is alacsony – díjat;

• A fogyasztók csak utólag értesülnek a hitelintézetek – szerződésben kikötött, így jogszerű – egyoldalú szerződésmódosításáról.

 Összefoglalás és javaslatok a felmérés alapján: 

1.A Rendelet - az alkalmazandó képlet és feltételezéseken túl – nem határoz meg a THM számítása tekintetében, a hitelösszeg vonatkozásában konkrét értéket (mint pl. a lakáskölcsönök esetén), a THM számítása kapcsán így eltérések mutatkoznak. ltérés mutatkozik az intézmények között a tekintetben is, hogy a kártya éves díját, egyéb költségeket a THM számításánál figyelembe veszik vagy sem.

Tekintettel a fentiekre, továbbá arra, hogy több intézmény válaszlevelében iránymutatást és a szabályok betartásának kikényszerítését kérte a Felügyelettől – a Felügyelet vezetése úgy döntött, hogy a THM számítását egységesítése érdekében ajánlás kerüljön kidolgozásra. Ugyanakkor az utóbbi időben más termékeknél is felmerült problémák, állásfoglalás kérések azt indokolják, hogy az ajánlás egyrésztminden hitelfajtára térjen ki a THM esetében, másrészt abban az értelemben is legyen komplex, hogy az EBKM és THM kérdéskörére isterjedjen ki.

2.A pénzügyi intézmények számos ügyfél-tájékoztató anyagban tájékoztatják ügyfeleiket a kamatmentes periódusról, mégis fogyasztóvédelmi szempontból a tájékoztatás módját aggályosnak találjuk. A cégek valamennyi hitelkártyára vonatkozó dokumentuma, hirdetése szól a kamatmentes periódusról („akár 45 napig kamatmentes”), továbbá a minimum visszafizetendő összegről, arra azonban nem hívják fel hangsúlyosan az ügyfél figyelmét (bár kétségtelen, hogy a szerződésekben ez szerepel), hogy a kamatmentes periódus csak abban az esetben él, ha a felhasznált teljes hitelösszeget a fizetési határidőig megfizeti. „Részlegesen” ez az opció nem vehető igénybe, tehát ha a minimum összeget meghaladóan, de nem a teljes összeget törlesztik, nincs kamatmentes periódus a törlesztett részletet illetően.

A kamatmentes periódus működésének megismerése az általános szerződési feltételekből vagy egyéb dokumentumokból meglehetősen bonyolult, ezért javasoljuk az erre való kifejezett figyelemfelhívás továbbá, hogy az ügyfél-tájékoztatás során példákkal is illusztrálják a konstrukciót.Mivel számos ügyfélpanasz ered abból, hogy néhány forinton múlik (s az esetenként nem is a hitelből, hanem a különböző költségekből adódik, amivel a fogyasztók ugyancsak nincsenek tisztában) a kamatmentes opció igénybevétele, célszerű lenne, ha a hitelintézetek néhány száz, esetleg 1000 Ft tolerancia határt alkalmaznának.

Javasolni lehet továbbá a hitelintézeteknek, hogy az ügyfél-tájékoztató dokumentumaiban hasonlítsák össze a hitelkártyát egyéb hitelkonstrukciókkal (pl.: folyószámlahitellel)

3.A hitelkártyák használatát több bank is kiadványokban és honlapjukon szemléletes interaktív ábrákkal mutatja be az ügyfeleknek. A Felügyelet vezetése részben ezen példák hatására úgy döntött, hogy készüljön és a Felügyelet honlapján a fogyasztók tájékozottságának növelése érdekében kerüljön közzétételre egy illusztrált, a hitelkártyák működését bemutató dokumentum.