A jogalkotásról szóló 1987. évi Xi. törvény 55. §-ában foglaltak alapján a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) alapján a magánnyugdíjpénztáraknak fennálló végrehajtással összefüggő kötelezettségeinek teljesítéséhez szükséges magánnyugdíjpénztári eljárások kialakításához a következő irányelvet adom ki:

1.1. A magánnyugdíjpénztári tagdíj megállapításával, bevallásával, megfizetésével, a kötelezettség keletkezésének bejelentésével, a bejelentett adatok változásával, az ellenőrzéssel, a feltárt jogsértések jogkövetkezményeivel, a tagdíjfizetési kötelezettség teljesítésével kapcsolatos hatósági eljárásra, a tartozások behajtására és végrehajtására, az adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztására és késedelmére, a tagdíjfizetési kötelezettség, a bejelentési kötelezettség elmulasztására - a Tbj-ben meghatározott eltérések figyelembevételével - az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCi. törvény (a továbbiakban: Art.) rendelkezéseit kell alkalmazni. [Tbj. 56.§ (1) bekezdés]

1.2. A Tbj. és az Art. alkalmazásában a magánnyugdíjpénztári tagdíj járuléknak minősül, [(Tbj. 4. § l) pont, Art. 97.§ z) pontja)] következésképpen a tagdíjra is az adókra vonatkozó Art. 3. § (1) bekezdés szerinti adóeljárási szabályokat kell alkalmazni.

1.3. Tekintettel, a tagdíjbevallások és megfizetések kezelésével, beszedésével és behajtásával kapcsolatos magánnyugdíjpénztári eljárások kiemelt szerepű hatósági ellenőrzésére, javasolt, hogy a magánnyugdíjpénztár dolgozzon ki a tagdíjhátralék behajtásával, végrehajtásával, az adóhatóság megkeresésével kapcsolatos magánnyugdíjpénztári eljárásokra vonatkozó Szabályzatot, vagy Eljárásrendet.

1.4. A szabályzat elkészítésénél jelen irányelvben foglaltakon túlmenően az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (a továbbiakban: adóhatóság) által igazgatási szervei részére kiadott, a magánnyugdíjpénztár megkeresésére történő soron kívüli ellenőrzés lefolytatására és a tartozás végrehajtás útján történő beszedésére vonatkozó "e;iránymutatást"e; (a továbbiakban: APEH iránymutatás) kell figyelembe venni. Az iránymutatást a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, illetve jogelődje az Állami Pénztárfelügyelet (a továbbiakban: PSZÁF) valamennyi magánnyugdíjpénztár részére megküldte.

ADÓHATÓSÁGi ELLENŐRZÉS KEZDEMÉNYEZÉSÉT MEGELŐZŐ MAGÁNNYUGDÍJPÉNZTÁRI ELJÁRÁS

2.1. Az Art. 49. § (1) bekezdése alapján az állami adóhatóság látja el első fokon a magánnyugdíjpénztári tagdíjfizetési kötelezettséggel kapcsolatban az ellenőrzési, az utólagos adómegállapítási és a végrehajtási feladatokat. A magánnyugdíjpénztár megkeresésére az adóhatóság az ellenőrzést, a végrehajtást soron kívül folytatja le.

2.2. A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény végrehajtására kiadott 195/1997. (Xi. 5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 20. §-a alapján a magánnyugdíjpénztár a foglalkoztató székhelye szerint illetékes állami adóhatóság értesítéséhez csatolja az intézkedéshez szükséges okiratok másolatait. A megjelölt okiratokat az APEH iránymutatás tartalmazza.

2.3. A tagdíjkövetelés tehát nem adók módjára behajtandó köztartozásnak, hanem adótartozásnak minősül. (A kérdésnek a követelés érvényesítéséhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazásánál van jelentősége.)

Az ellenőrzések kezdeményezését megelőző magánnyugdíjpénztári intézkedések

3.1. A magánnyugdíjpénztár a bevallás és a befizetés adatait havonta, egyéni vállalkozó esetében negyedévente felülvizsgálja, a tartozást kimutatja. Hibás vagy hiányos bevallás esetén - a bevallás beérkezését követő 30 napon belül - a hiány pótlására, a hiba kijavítására megfelelő határidő kitűzésével szólítja fel a foglalkoztatót (egyéni vállalkozót). Ha az előírt határidőig a hiány pótlására, az eltérés rendezésére nem kerül sor, a bevallás adatainak és a pénztártag természetes azonosítóinak közlésével egyidejűleg a magánnyugdíjpénztár soron kívül ellenőrzést kér az adóhatóságtól. (Tbj. 51. § )

3.2. A befizetési kötelezettség elmulasztása, illetőleg részbeni teljesítése esetén a magánnyugdíjpénztár a tartozás 8 napon belüli megfizetésére szólítja fel a foglalkoztatót (egyéni vállalkozót). Ha a foglalkoztató, illetve egyéni vállalkozó a tartozást nem fizeti meg, a magánnyugdíjpénztár - a pénztártag egyidejű értesítése mellett - soron kívül kezdeményezi az állami adóhatóságnál a tartozás behajtását, a végrehajtási eljárás megindítását. (Tbj. 51. §)

Bevallás nem teljesítése, elmulasztása esetén javasolt eljárás

4.1. A tagdíjfizetésre kötelezett pénztártagot "e;alkalmazó"e; foglalkoztatóknak, egyéni vállalkozóknak a tagdíj megfizetésén kívül bevallási kötelezettségük is van. A magánnyugdíjpénztárnak a (magánnyugdíjpénztárnál taggal rendelkező, Cégnyilvántartásban szereplő foglalkoztatók és egyéni vállalkozó) kötelezettek csoportjaira vonatkozóan, a bevallási kötelezettségükre nyitva álló határidő ismeretében, havonta kimutatást kell készítenie a bevallást nem teljesítőkről.

4.2. A mulasztókról a kimutatást a teljesítési határidőt követő 30 napon belül ajánlott elkészíteni. A magánnyugdíjpénztárnak a 30 napos - értesítési kötelezettségre nyitva álló - határidőn belül, bizonyítható módon (pl. tértivevénnyel feladott levélben) javasolt felszólítania a foglalkoztatót (egyéni vállalkozót) a bevallás pótlására.

4.3. A bevallás pótlására, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete elnökének a 3/2001. számú, a magánnyugdíjpénztáraknál lévő be nem azonosított, függő tételek magánnyugdíjpénztári rendezéséről, valamint ezzel összefüggésben az adóhatóság, a foglalkoztató és a pénztártag megkeresésének minimális formai és tartalmi elemeiről szóló ajánlásában foglaltaknak megfelelően 15 napos határidő megadása javasolt. (Ez utóbbi határidőtől eltérni lehet, de célszerű, ha erről a magánnyugdíjpénztár szabályzatban rendelkezik.)

4.4. A felszólításnak tartalmaznia kell a mulasztó megnevezését és azonosítóit, indokolt esetben az érintett tag, tagok megnevezését és azonosítóit. A felszólításban rögzíteni kell, hogy mely időszakra vonatkozóan nem érkezett bevallás. A felszólításnak jogszabályhelyre való hivatkozással tartalmaznia kell további mulasztás esetén a kilátásba helyezett adóhatósági ellenőrzést.

Hibás, hiányos bevallás esetén javasolt eljárás

5.1. A bevallásra kötelezett foglalkoztatók, egyéni vállalkozók bevallásait a magánnyugdíjpénztárnak a beérkezést követően haladéktalanul fel kell dolgoznia. A feldolgozást követően kimutatást kell készítenie a feldolgozhatatlan, valamint a hibás, hiányos adattartalmú bevallásokról. A kimutatást a teljesítési határidőt követő 30 napon belül javasolt elkészíteni.

5.2. A magánnyugdíjpénztárnak a 30 napos értesítési kötelezettségre nyitva álló határidőn belül, bizonyítható módon - pl. tértivevénnyel feladott levélben - javasolt felszólítania a foglalkoztatót (egyéni vállalkozót) a hibák javítására, hiánypótlásra, a feldolgozható bevallás megküldésére. A hiánypótlásra, hibajavításra a PSZÁF elnökének a 3/2001. számú ajánlásában foglaltak szerinti 15 napos határidő megadása javasolt. (Ez utóbbi határidőtől eltérni lehet, de célszerű, ha erről a magánnyugdíjpénztár szabályzatban rendelkezik.)

5.3. Célszerű külön szabályozott eljárást alkalmazni abban az esetben, ha:

a) a bevallásban olyan tag szerepel, aki még nem szerepel a magánnyugdíjpénztár nyilvántartásában,

b) a tag természetes azonosítók alapján meghatározható, de a közölt TAJ szám eltér a magánnyugdíjpénztár által rögzített TAJ számtól,

c) foglalkoztatóhoz rendelt tagok esetében bizonyos tagra vonatkozóan nem érkezett bevallás.

A felsorolt esetekben a felszólító levél megküldése előtt a magánnyugdíjpénztárnak meg kell vizsgálnia saját nyilvántartását, a korábbi bevallások adatait, a pontosítás érdekében. A magánnyugdíjpénztár a PSZÁF-on működő központi nyilvántartási rendszerből (PKN3) történő lekérdezéssel is egyeztetheti a pénztártag adatait.

5.4. A felszólításnak tartalmaznia kell a foglalkoztató, egyéni vállalkozó megnevezését, azonosítóit, a bevallásra vonatkozóan a magánnyugdíjpénztár által feltárt hiba, hiányosság megnevezését, leírását, az érintett tag megnevezését és azonosítóit továbbá, hogy mely időszakra vonatkozik a hiányosan, hibásan beküldött bevallás. A felszólításnak a vonatkozó jogszabályra való hivatkozással tartalmaznia kell további mulasztás esetén a kilátásba helyezett adóhatósági ellenőrzést.

Bevallás és befizetés egyidejű elmulasztása esetén javasolt eljárás

6.1. A magánnyugdíjpénztárnak a bevallási, befizetési kötelezettségére nyitva álló határidő ismeretében, havonta kimutatást kell készítenie a bevallást és befizetést nem teljesítő kötelezettekről (foglalkoztatókról, és/vagy tagokról).

6.2. A foglalkoztatói folyószámlák felülvizsgálata során, kimutatást kell készíteni azokról az Cégnyilvántartásban szereplő foglalkoztatókról, akiknél legalább két hónapja nem volt a folyószámlán forgalom (sem bevallás, sem befizetés).

6.3. Vizsgálni kell, hogy az adott foglalkoztatónál van-e nyilvántartott és a tagdíjfizetést megalapozó jogviszonyban álló pénztártag, illetőleg a foglalkoztató átalakulása, megszűnése, jogutód bejelentése megtörtént-e.

6.4. Amennyiben a foglalkoztató a magánnyugdíjpénztár vizsgálata és nyilvántartása alapján kötelezett lenne bevallásra, írásban fel kell hívni a figyelmét arra, hogy az elmúlt időszakban sem bevallás, sem befizetés nem érkezett. A felhívásban - határidő kitűzésével - fel kell szólítani a mulasztás pótlására, vagy az esetleges "e;mentesülés"e; okának közlésére. (pl. megszűnt a tag jogviszonya, csak elmulasztotta az utolsó bevallásban jelezni.)

6.5. Ha a foglalkoztató a felhívásra nem válaszol, mulasztását nem pótolja, vagy nem menti ki, meg kell keresni az érintett tagokat és tájékoztatni kell arról, hogy a foglalkoztató milyen időszakra nem küldött sem bevallást, sem befizetést a magánnyugdíjpénztárhoz.

6.6. A tagi egyéni (folyó)számlák felülvizsgálatával, a magánnyugdíjpénztárnak nyilvántartást kell vezetni azokról a tagokról, akikre vonatkozóan még soha nem érkezett bevallás, befizetés. A kimutatást célszerű félévenként, de legalább évenként elkészíteni, illetőleg aktualizálni.

6.7. A nyilvántartás alapján külön kategóriába javasolt sorolni azokat:

a) akik az elmúlt időszakban, (hónapban) létesítettek tagsági jogviszonyt,

b) akiknek a tag nyilatkozata alapján nincs, illetve a tag által megadott határidőig nem várható, hogy lesz jövedelemszerző tevékenysége,

c) akiknek jogszerűen létrejött a pénztártagsági jogviszonyuk, de a tag foglalkoztatója ennek ellenére nem tesz eleget kötelezettségének.

Az a) csoport esetében a magánnyugdíjpénztárnak célszerű figyelemmel kísérni, hogy a foglalkoztató (kötelezett) határidőben eleget tett-e kötelezettségének.

A b) csoport esetében a magánnyugdíjpénztárnak figyelnie kell a tag által megadott határidő lejártát (felsőfokú képzés befejeződése, külföldi munkavállalás lejárta stb.), és ezt követően a tagot meg kell keresni a tagdíjbevallással és befizetési kötelezettséggel kapcsolatban. Ha a tag nem válaszol a megkeresésre, akkor bizonyítható módon - pl. tértivevénnyel - feladott felszólító levélben kell a megkeresést megismételni.

A c) csoport esetében meg kell vizsgálni, hogy nem áll fenn más magánnyugdíjpénztárban is pénztártagság, és ha nincs erre vonatkozó adat, akkor a felszólítást követő nem teljesítés esetén haladéktalanul adóhatósági ellenőrzést kell kezdeményezni.

ADÓHATÓSÁGi ELLENŐRZÉS KEZDEMÉNYEZÉSÉNEK ALAKi, TARTALMi KÖVETELMÉNYEi

7.1. Javasolt, hogy a magánnyugdíjpénztár az adóhatósági ellenőrzéskéréseket külön ügyként kezelje és tartsa nyilván. Tekintettel arra, hogy az eljárások egy adott foglalkoztatóra vonatkoznak (vonatkozhatnak) csak, ezért javasolt azokat, adóhatósági ellenőrzési ügycsoportban, a név szerint megnevezett foglalkozatóval kapcsolatban kért ellenőrzés (kezdeményezés) ügyeként nyilvántartani és a teljes ügyiratot lefűzni időrendi sorrendben. Adott foglalkoztatónként együtt lehet kezelni a további ügyeket is, természetesen külön megjelöléssel.

7.2. A magánnyugdíjpénztárnak az ellenőrzés lebonyolítására irányuló megkeresést a kötelezett székhelye szerint illetékes állami adóhatóság részére kell megküldeni. (Kötelezett alatt a mulasztó foglalkoztatót, illetve egyéni vállalkozót kell érteni.)

7.3. Az eljárás megindításához javasoljuk a megkeresésben, a megkeresés jogalapját alátámasztó jogszabályi hivatkozást is feltüntetni.

7.4. A megkereséshez csatolni kell az R. 20. § szerinti, az APEH iránymutatás i. 3. pontjában nevesített dokumentumok másolatát, továbbá a magánnyugdíjpénztári felszólítás dokumentálását igazoló tértivevény másolatát is.

7.5. Az adóhatósági ellenőrzés lefolytatása iránti kérelem előterjesztésénél - a magánnyugdíjpénztárak rendelkezésére bocsátott APEH iránymutatásban rögzített pontok alapján - a magánnyugdíjpénztárnak közölnie kell, illetőleg meg kell küldeni:

a) a foglalkoztató nevét, címét, azonosító adatait, (székhely, telephely, adószám)

b) a magánnyugdíjpénztártagok nevét, azonosító adatait, (anyja neve, születési idő)

c) a magánnyugdíjpénztárhoz való csatlakozásról illetve a csatlakozás visszavonásáról szóló nyilatkozato(k) hiteles másolatát,

d) a foglalkoztatónak illetve egyéni vállalkozónak az ellenőrizendő időszakra vonatkozó bevallását, bevallásait, (mágneses lemezen történő bevallás esetén az összesítő bevallás másolatát és a tagi bevallás(ok) kinyomtatott, a magánnyugdíjpénztár által hitelesített példányát),

e) annak az időszaknak a megjelölését, amelyre a bevallások benyújtását elmulasztották,

f) azokat a tényeket, körülményeket, amelyre a bevallási hibát, hiányosságot a magánnyugdíjpénztár alapozza,

g) az ellenőrizendő foglalkoztató illetve magánnyugdíjpénztári tag egyeztetett folyószámlájának a tételes kimutatását a vizsgálandó időszakra vonatkozóan,

h) a foglalkoztató (egyéni vállalkozó) felszólításával, illetve a vele történt egyeztetéssel kapcsolatban keletkezett iratok másolatát,

i) minden olyan további iratanyag másolatát és információt, amely az ellenőrzést segíti illetve a jogkövetkezmények megállapításához hasznos információt szolgáltat,

j) az ellenőrzés eredményeként esetlegesen feltárt tagdíjkülönbözet, kirótt bírság pótlék befizetésére szolgáló számlaszámokat.

7.6. Amennyiben az előzőekben felsorolt adatok, dokumentumok, információk nem kerültek átadásra, illetve hiányosak, az első fokú adóhatóság hivatalból bekéri azt az ellenőrzés lefolytatását kérő magánnyugdíjpénztártól.

7.7. Abban az esetben, ha az adóhatóságnál nyilvántartott adatok szerint a foglalkoztató, illetve egyéni vállalkozó nem a megkeresett adóhatósághoz (igazgatósághoz) tartozik, akkor az igazgatóság a megkeresést hivatalból továbbítja az illetékes adóhatósághoz és egyidejűleg értesíti a magánnyugdíjpénztárat az ügy áttételéről. (Art. 50. §, Áe. 6. §)

7.8. Amennyiben a foglalkoztató, illetve egyéni vállalkozó az adóhatósági megkeresést követően pótolja - az ellenőrzésre okot adó - hiányzó bevallásait, vagy egyéb mulasztását úgy erről a magánnyugdíjpénztár haladéktalanul értesíti az adóhatóságot.

AZ ADÓHATÓSÁGi ELLENŐRZÉSEK NYiLVÁNTARTÁSÁVAL KAPCSolATOS MAGÁNNYUGDÍJPÉNZTÁRi ELJÁRÁS

8.1. A magánnyugdíjpénztárnak az első fokú adóhatóság megkeresésének fénymásolt, vagy kinyomtatott, aláírt és dátummal ellátott példányát, a feladás idejét is igazoló dokumentummal (ajánlott blanketta, tértivevény), az ügyirathoz kell csatolni. A magánnyugdíjpénztárnál javasolt figyelemmel kísérni a megkeresések további fejleményeit, 30 - illetve határidő hosszabbítás esetén -, 60 napon belül történt-e intézkedés.

8.2. Abban az esetben, ha 60 napon belül sem történik intézkedés, vagy az intézkedés megkezdéséről nem érkezik tájékoztatás, úgy javasoljuk, hogy a magánnyugdíjpénztár írásban keresse meg az illetékes az első fokú adóhatóságot. Ha ez sem vezet eredményre, javasoljuk, hogy erről a PSZÁF-ot tájékoztassa.

8.3. A magánnyugdíjpénztárnál az ellenőrzés lezárását követően az ügyirathoz csatolni kell az első fokú adóhatóság által elkészített és a magánnyugdíjpénztár részére megküldött értesítést, tájékoztatást, illetve jogerős határozatot.

8.4. Javasolt megvizsgálni, hogy az ellenőrzés eredményeképpen megszűntek-e azok az okok, ami miatt a magánnyugdíjpénztár ellenőrzést kezdeményezett, ha az ellenőrzés jogerős határozattal zárult, akkor a kötelezett eleget tett-e a határozatban rögzített kötelezettségeinek.

8.5. A magánnyugdíjpénztárnak az adóhatósági jegyzőkönyv vagy határozat alapján szükséges intézkedéseket meg kell tennie, nyilvántartásaiban át kell vezetnie.

8.6. Abban az esetben, ha a határozat nem tartalmazza azokat a szükséges információkat, melyek a pontos könyveléshez elengedhetetlenek, akkor meg kell keresni a határozatot hozó az első fokú adóhatóságot a határozat kiegészítése, illetve a kötelezett pótlólagos adatszolgáltatás benyújtására való felszólítása céljából.

BEHAJTÁSi, VÉGREHAJTÁSi ELJÁRÁS KEZDEMÉNYEZÉSE

9.1. A tagdíjtartozás behajtása érdekében a tartozást megállapító magánnyugdíjpénztár, végrehajtási eljárást csak a magánnyugdíjpénztárnál nyilvántartott, lejárt esedékességű és végrehajtható okiraton (Art. 87. §) alapuló tartozásra kezdeményezhetnek.

9.2. Az Art. 87. § (2) bekezdése alapján, az adótartozás (tagdíjtartozás) után felszámított késedelmi pótlék, kamat az adótartozásra vonatkozó végrehajtható okirat (bevallás, fizetésre kötelező határozat) alapján hajtható végre.

9.3. Végrehajtható okiratnak minősül:

a) a kötelezett (foglalkoztató, egyéni vállalkozó) bevallásai, ideértve az önellenőrzés bevallását is,

b) a fizetési kötelezettséget megállapító jogerős adóhatósági határozat.

A végrehajtást megelőző magánnyugdíjpénztári eljárás, befizetési hiány esetén

9.4. A Tbj. 51.§-ának (5)-(6) bekezdésében foglaltak alapján, a bevallásra kötelezett foglalkoztatók (ideértve a foglalkoztatónak minősülő egyéni vállalkozót is) bevallásainak feldolgozását követően, a magánnyugdíjpénztárnak havonta, egyéni vállalkozók esetében negyedévenként kimutatást kell készítenie azokról a kötelezettekről, akik a bevallásban (éves bevallást teljesítő egyéni vállalkozók esetében a bevallást pótló nyilatkozatban) szereplő összeget határidőre nem, vagy nem teljes összegben fizették meg. A tagdíjhátralék (tartozás) kimutatását a teljesítési határidőt követő 30 napon belül javasolt elkészíteni.

9.5. A magánnyugdíjpénztárnak a 30 napos értesítési kötelezettségre nyitva álló határidőn belül bizonyítható módon - pl. tértivevénnyel feladott levélben - kell felszólítania a befizetés teljesítését elmulasztó kötelezettet a tartozás 8 napon belüli megfizetésére.

9.6. A felszólításnak tartalmaznia kell a kötelezett azonosító adatain kívül a tagdíjhátralék összegét, a vonatkozási időszak megnevezését, az esetleges megfizetés részletezését, a késedelmi pótlék összegét (indokolt esetben hosszabb idő elteltével a számítás levezetését), a megfizetés határidejét, továbbá, hogy a hátralékkal érintett tagok az esetleges végrehajtási eljárás kezdeményezéséről tájékoztatást kapnak.

9.7. A felszólításnak vonatkozó jogszabályra való hivatkozással tartalmaznia kell azt is, hogy amennyiben a kötelezett a felszólításnak nem tesz eleget, tartozását nem rendezi, a magánnyugdíjpénztár az adóhatóságnál végrehajtást kezdeményez.

9.8. Az adóhatóság jogerős határozatán alapuló fizetési kötelezettség elmulasztása esetén a kötelezettet nem kell felszólítani, hanem a határozatban rögzített fizetési határidő lejárta után végrehajtási eljárás lefolytatására meg kell keresni az illetékes adóigazgatási szervet.

A VÉGREHAJTÁS KEZDEMÉNYEZÉSÉNEK ALAKi TARTALMi KÖVETELMÉNYEi

10.1. A magánnyugdíjpénztárnak a felszólításban közölt határidő lejártát követően elő kell készítenie az ügyet a megkereséshez. Javasoljuk, hogy a magánnyugdíjpénztár az adóhatóság részére megküldött végrehajtási kérelmeket foglalkoztatónként külön ügyként kezelje és tartsa nyilván.

10.2. Az átadás előtt a magánnyugdíjpénztárnak ellenőriznie kell, hogy a követelés teljes összege a végrehajtási költség alsó határát jelentő 2000 Ft-ot elérte-e, mert ha a követelés ez összeg alatt marad, akkor a magánnyugdíjpénztár a 2000 Ft értékhatár eléréséig - az elévülési időn belül - időhatár nélkül gyűjtheti a tagdíjtartozást. Minden olyan esetben, amikor az indokolt (pl. átlépésnél) a magánnyugdíjpénztárnak összeghatár nélkül kell kezdeményeznie a tartozás végrehajtását.

10.3. A magánnyugdíjpénztárnak végrehajtási költségelőlegezési kötelezettsége nincs, ezt az összeget a végrehajtási eljárás során, a mulasztó kötelezettnek kell megfizetnie. (Art. 92. §)

A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi liii. törvény alapján (mivel a magánnyugdíjpénztár végrehajtást kérőnek minősül) bizonyos esetekben (pl. szakértő igénybevételének kérelmezése, árverési hirdetmény külön közzététele) esetén ennek költségét meg kell előlegeznie. Az előleg megfizetésének elmaradása a cselekmény tovább folytatását megakadályozza.

10.4. A magánnyugdíjpénztárnak végrehajtási eljárás lebonyolítására irányuló megkeresést a kötelezett székhelye szerint illetékes állami adóhatóság részére kell megküldeni.

10.5. Javasolt a megkeresésben, a megkeresés jogalapját alátámasztó jogszabályi hivatkozást is feltüntetni.

10.6. A végrehajtási kérelmet az APEH iránymutatásának 4. számú mellékletében meghatározott tartalmú és formátumú "e;Kérelem a végrehajtási eljárás megindítására"e; megnevezésű iraton kell benyújtani azzal, hogy a felszólító levél tértivevényének a másolatát is csatolni kell.

10.7. Késedelmi pótlék, bírság érvényesítése esetén javasoljuk megadni a magánnyugdíjpénztár késedelmi pótlék és bírságok vezetésére elkülönített számlájának a számát is, ahová a behajtott összeg (pótlék, bírság) átutalását a magánnyugdíjpénztár kéri.

10.8. A kérelemnek a magánnyugdíjpénztárra és a foglalkoztatóra vonatkozó adatok mellett jogcím és esedékesség szerinti megbontásban tartalmaznia kell a tartozás összegét, továbbá a magánnyugdíjpénztár által a tagdíj (továbbá önellenőrzési pótlék és bírság) után az Art. 67-69. §-ai alapján felszámított és előírt késedelmi pótlék összegét is. A késedelmi pótlék kiszámításának módszeréről részletesen a 3/2000. (AEÉ 6.) módosítására kiadott 7/2001. (AEÉ 10.) APEH utasítás rendelkezik. A megkereséséhez a magánnyugdíjpénztár csatolja az intézkedéshez szükséges okiratok másolatát.

10.9. Abban az esetben, ha az adóhatóságnál nyilvántartott adatok szerint a foglalkoztató nem a megkeresett adóhatósághoz tartozik, akkor az adóigazgatási szerv a megkeresést hivatalból továbbítja az illetékesség szerinti igazgatósághoz. Ha az első fokú adóhatóság a kérelem átvizsgálását követően hibát vagy hiányosságot tapasztal, arról tájékoztatja a megkeresőt, és hiánypótlásra szólítja fel.

AZ ADÓHATÓSÁGi VÉGREHAJTÁSSAL KAPCSolATOS MAGÁNNYUGDÍJPÉNZTÁRi ELJÁRÁS

11.1. A magánnyugdíjpénztárnak a Tbj. 51. § (6) bekezdése alapján a pénztártagot a végrehajtási eljárás kezdeményezésével egyidejűleg tájékoztatnia kell az adóhatósági eljárás kezdeményezéséről és lefolytatásáról.

11.2. A tájékoztatásnak tartalmaznia kell a tag azonosító adatain kívül a tagdíjhátralék összegét (ha az adóhatósági megkeresés több foglalkoztatóval szemben került érvényesítésre, akkor foglalkoztatónként külön-külön kimutatva), a vonatkozási időszak megnevezését, a végrehajtási kérelem megküldésének időpontját.

11.3. A tagnak küldött értesítés másolati példányát az ügyirathoz kell csatolni.

11.4. Javasolt a magánnyugdíjpénztárnál figyelemmel kísérni a megkeresések további fejleményeit, hogy 30 - illetve határidő hosszabbítás esetén - 60 napon belül történt-e intézkedés.

11.5. A magánnyugdíjpénztárnak a végrehajtási eljárást követően az ügyirathoz csatolnia kell az első fokú adóhatóság által küldött valamennyi iratot, továbbá a végrehajtói letéti számláról szóló átutalás bankbizonylatát. Csatolni kell az ügyirathoz azokat a dokumentumokat is, melyek a követelés végrehajtás útján történő beszedését lehetetlenné teszik. ilyen lehet az adós fizetésképtelensége, az adós elleni csőd-, vagy felszámolási eljárás, az adós fellelhetetlensége stb.

11.6. A magánnyugdíjpénztárnak meg kell vizsgálnia, hogy a végrehajtási eljárásban a teljes követelés megtérült-e, az eljárás időtartama alatt a követelés összege nem növekedett-e. Ebben az esetben újabb kérelmet kell benyújtani.

11.7. Abban az esetben, ha a végrehajtási eljárás kérését követően az adós tartozását teljes összegben, vagy részben megfizette, arról 15 napon belül írásban javasolt tájékoztatni a végrehajtó első fokú adóhatóságot. A részleges, illetve a tartozás teljes kiegyenlítéséről akkor javasolt tájékoztatni a végrehajtási eljárást lefolytató adóhatóságot, ha annak eljárásától függetlenül teljesített az adós, a saját pénzforgalmi számlájáról (a többszörös megtérülés elkerülése miatt). A tájékoztatás elmulasztásából eredő kártérítési kötelezettség a végrehajtást kérő magánnyugdíjpénztárat terheli.

FiZETÉSi KEDVEZMÉNYRE iRÁNYulÓ KÉRELMEK ADÓHATÓSÁGi VÉGREHAJTÁS KAPCSÁN

12.1. Magánnyugdíjpénztári eljárás szempontjából meg kell különböztetni, hogy a fizetési kedvezményre irányuló kérelmet a kötelezett a végrehajtási eljárás megkezdése előtt vagy azt követően a végrehajtási szakban nyújtotta-e be az adós.

12.2. Amikor az eljárás még nincs végrehajtási szakban, akkor a magánnyugdíjpénztárnak kell a kérelmet megválaszolnia. A magánnyugdíjpénztárak méltányossági jogáról külön jogszabály nem rendelkezik, ez esetben alapvetően az Art. szabályait kell alkalmazni. Az Art. szabályai alapján a tagdíj megfizetésére kedvezmény nem adható. A magánnyugdíjpénztár által felszámított, tagnak járó késedelmi pótlék alapvetően a tagdíj után járó hozamot pótolja, így a késedelmi pótlék mérséklése vagy elengedése a pénztártagot hátrányos helyzetbe hozná.

12.3. Abban az esetben, ha az adós végrehajtási szakban nyújt be a magánnyugdíjpénztárhoz fizetési kedvezményre irányuló kérelmet, akkor azt a magánnyugdíjpénztárnak a végrehajtási eljárást lefolytató az első fokú adóhatósághoz kell továbbítania.

MAGÁNNYUGDÍJPÉNZTÁRi TAGDÍJ MEGÁLLAPÍTÁS ÉS TAGDÍJ VÉGREHAJTÁSÁHOZ VALÓ JOG ELÉVÜLÉSE

Tagdíj megállapítás elévülése

13.1. A magánnyugdíjpénztári tagdíjak utólagos megállapításával kapcsolatos szabályokat, mögöttes jogszabályként az Art. szabályozza. Ennek megfelelően a megállapítás elévülésére az Art. 95. § (1) bekezdésében foglaltakat kell alkalmazni, mely szerint a tagdíj megállapításához való jog annak a naptári évnek az utolsó napjától számított 5 év elteltével évül el, amelyben a tagdíjról bevallást kellett volna tenni, illetve bevallás hiányában a tagdíjat meg kellett volna fizetni.

13.2. Az elévülés hat hónappal meghosszabbodik, ha a tagdíj bevallás késedelmes benyújtásakor a tagdíj megállapításhoz való jog elévüléséig kevesebb, mint hat hónap van hátra. Adó-, társadalombiztosítási csalás ( a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi iV törvény (a továbbiakban: Btk.) 310. §), illetve csalás (Btk. 318. §) esetén, ha azt adóra, járulékra vagy költségvetési támogatásra követik el, az adó megállapításához való jog nem évül el mindaddig, amíg a bűncselekmény büntethetősége el nem évül. (Art. 95.§.(1).bek.)

13.3.Tagdíj bevallási és befizetési kötelezettség teljesítésének ellenőrzése során, ha az adóhatóság határozatát a bíróság felülvizsgálja, a kereset benyújtásától a bíróság határozatának jogerőre emelkedéséig a tagdíj megállapításához való jog elévülése nyugszik. (Az elévülés nyugvásáról, ha az adóhatósági határozatot érint, annak jogerőre emelkedését követően, a határozatot hozó hivatalból tájékoztatja az érintett magánnyugdíjpénztárat.)

Tagdíj végrehajtásához való jog elévülése

13.4. A végrehajtási jog elévülésével kapcsolatban különbséget kell tenni az Art. 27. §-ának (1) bekezdése alapján aszerint, hogy bevallott és be nem fizetett vagy pedig kötelezett által be nem vallott és be nem fizetett, az adóhatóság által határozattal megállapított tagdíj végrehajtásáról van-e szó.

13.5. A bevallott, de be nem fizetett tagdíj esetében, a végrehajtáshoz való jog elévülési ideje az Art. 95. § (4) bekezdésében meghatározott esedékesség évének az utolsó napjától számított 5 év. Amennyiben az adóhatóság végrehajtási cselekményt foganatosított, az elévülés 6 hónappal meghosszabbodik.

13.6. A be nem vallott és be sem fizetett tagdíj esetében pedig, a végrehajtáshoz való jog elévülési ideje, az adóhatósági határozattal megállapított tagdíj tartozás esedékessége évének utolsó napjától számított 5 év.

13.7. Az adóhatóság által megállapított tagdíjat a határozat jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül kell megfizetni. A végrehajtási jog elévülése tehát ez esetben az adóhatóság határozatában előírt fizetési határidőhöz (esedékesség) igazodik.

13.8. Amennyiben az adóhatóság egy vagy több alkalommal végrehajtási cselekményt foganatosított, az elévülés - a cselekmények számától függetlenül - 6 hónappal meghosszabbodik.

13.9. Ha a tagdíj végrehajtásához való jog elévült, a tartozást terhelő késedelmi pótlékot is elévültnek kell tekinteni.

13.10. Az Art. 95. § (5) bekezdése szerint az önellenőrzés bevallása - ha a tagdíjkülönbözet a kötelezett javára mutatkozik - az előzőekben meghatározott végrehajtáshoz való jog elévülését megszakítja. Az elévülés megszakadása az önellenőrzéssel bevallott tagdíjkülönbözetre olyan hatással van, hogy annak elévülési ideje ezzel a bevallással újra kezdődik.

13.11. A hivatkozott jogszabály alapján nyugszik az elévülés a végrehajtási eljárás felfüggesztése, továbbá a fizetésre kötelezett által előterjesztett, fizetési könnyítésre irányuló kérelem alapján engedélyezett fizetési halasztás, illetve részletfizetés időtartama alatt. Ez abban az esetben fordul elő, ha az adós fizetési kedvezmény iránti kérelmet nyújtott be.

CSŐD- ÉS FELSZÁMolÁSi ELJÁRÁS, iLLETŐLEG VÉGELSZÁMolÁS ALATT LÉVŐ FOGLALKOZTATÓK ESETÉBEN KÖVETENDŐ MAGÁNNYUGDÍJPÉNZTÁRi ELJÁRÁS

14.1. A magánnyugdíjpénztárak csőd- és felszámolási eljárás, illetőleg végelszámolás alatt lévő adósokkal szemben folytatott pénzügyi stratégiáját külön szabályzatban javasolt kidolgozni.

14.2. A fizetésképtelen gazdálkodó szervezetekre a csődeljárásról, felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. XliX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) szabályai vonatkoznak.

14.3. A magánnyugdíjpénztáraknak a Cégközlöny heti gyakorisággal történő áttekintése és a magánnyugdíjpénztárnál kimutatott és nyilvántartott adóslista összehasonlítása alapján kiválogathatók a néhány napja csőd-, illetve felszámolási eljárással, vagy végelszámolással érintett foglalkoztatók.

Csődeljárás

15.1. A csődeljárás a fizetési nehézségekkel küzdő gazdálkodó szervezeteknek a jogszabályban meghatározott feltételek útján történő újjászervezésére irányul, illetve ha ez nem lehetséges, felszámolás útján való megszüntetésére.

15.2. A csődeljárásban a fő szempont, hogy az adós, a hitelezők bevonásával a jogszabályban előírt kötelezettségek megtartásával igyekszik fizetőképességét helyreállítani, a felszámolást elkerülni. Ennek érdekében az adós a Cstv. 18. § (1) bekezdése alapján köteles a fizetőképesség helyreállítását vagy megőrzését célzó programot és egyezségi javaslatot készíteni.

15.3. Az adós gazdálkodó szervezet a fizetési haladék igénybevételéhez szükséges hitelezői egyetértés megszerzése érdekében - a csődeljárás kezdő időpontjától számított 30 napon belül - tárgyalást tart, amelyre az ismert hitelezőit közvetlenül, ismeretlen hitelezőit pedig hirdetmény útján hívja meg. A hirdetményt a csődeljárás kezdő időpontját követő 3 napon belül két országos napilapban kell közzétenni. (Cstv. 9. §)

15.4. A hitelezők hozzájárulása esetén az adós kilencven napos fizetési haladékot kaphat. A Cstv. 12. § (1) bekezdés alapján adott fizetési haladék, az adóst nem mentesíti a csődeljárás kezdő időpontjában fennálló és kezdő időpontja után keletkezett követeléseken alapuló egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék (ideértve a magánnyugdíjpénztári tagdíjat is) kifizetése (azaz a tagdíj megfizetése) alól.

15.5. A Cstv. 12.§ (3) bekezdése alapján a fizetési haladék tartama alatt az adóssal szemben a pénzkövetelések bírósági, hatósági végrehajtása - az (1) bekezdésben foglalt követelések kivételével - szünetel. Tekintettel arra, hogy a magánnyugdíjpénztári tagdíj az (1) bekezdésben nevesítve lett, így a fizetési haladék időtartama alatt, az esetleges adóhatósági végrehajtási eljárás nem szünetelhet.

Felszámolási eljárás

16.1. Függetlenül attól, hogy a felszámolást a gazdasági társaság önmaga, hitelezője, vagy a cégbíróság kezdeményezte, a felszámolást elrendelő végzés jogerőre emelkedését követően a bíróság elrendeli e végzésnek a Cégközlönyben történő közzétételét. A közzétételt a magánnyugdíjpénztárnak dokumentálnia kell.

16.2. A magánnyugdíjpénztárnak meg kell különböztetni a felszámolás előtt, és felszámolás alatt keletkezett tagdíjtartozásokat.

16.3. A felszámolás előtt keletkezett tagdíjtartozást csak akkor lehet eredményesen érvényesíteni, ha azt a felszámolást elrendelő végzés közzétételétől számított 40 napon belül a felszámolónak hitelezői igényként bejelentik.

16.4. A követelés hitelezői igényként történő nyilvántartásba vételének a feltétele, hogy a hitelező a követelése 1%-át, de legalább 1000 ill. legfeljebb 100 000 Ft-ot a bíróság Gazdasági Hivatala által kezelt elkülönített számlára - a bírósági ügyszámra hivatkozással - befizessen, és ezt a felszámolónak igazolja. (Cstv. 46. §)

16.5. A 40 napon belül érkezett hitelezői igényt a felszámoló a jogszabályban meghatározott kielégítési sorrend szerint besorolja. (Cstv. 57. §)

16.6. A 40 napon túl, de egy éven belül érkezett igények kielégítésére akkor kerülhet sor, ha a Cstv. 57. § (1) bekezdésében felsorolt tartozások kiegyenlítése után van rá vagyoni fedezet (Cstv. 37. § (1) bekezdés)

16.7. A tagdíjtartozás után járó késedelmi pótlék csak akkor kerülhet megtérülésre, ha azt a magánnyugdíjpénztár felszámítja és a tagdíjtartozással együtt hitelezői igényként bejelenti.

16.8. A felszámolás közzétételétől számított egy éven túli hitelezői igény bejelentése jogvesztéssel jár.

16.9. A hitelezők által befizetett összeget, mint hitelezői követelést, a Cstv. 57. § (1) bekezdésének f) pontja szerint kell besorolni.

16.10. A felszámolási eljárás alá vont adósokra a külön a Cstv.-ben említett kiegyenlítési szabályok vonatkoznak, míg nem a Cstv. hatálya alatt álló adósokra (tartozásokra) a Tbj.-ben és az Art.-ban foglalt befizetések elszámolására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Ezek a szabályok a fentiek szerint eltérőek.

16.11. A felszámolási eljárás megindulását a Cégközlöny figyelése mellett a bevallásokon is észlelni lehet, ugyanis a felszámolás kezdő időpontjától az adós cégnevét a "felszámolás alatt", illetve "f.a." toldattal kiegészítve kell használni.

16.12. Felszámolási eljárás esetén végrehajtási eljárásnak nincs helye, azt az eljáró adóigazgatási szerv a felszámolás napjával megszünteti, és erről tájékoztatja a végrehajtást kérőt. A tartozást hitelezői igényként kell ezt követően a magánnyugdíjpénztárnak benyújtani. (Cstv. 38.§)

16.13. Abban az esetben, ha korábban a magánnyugdíjpénztár ellenőrzést kezdeményezett az illetékes az első fokú adóhatóságnál a foglalkoztatóval kapcsolatban, akkor az, az eljárást lefolytatja, illetve az eljárás bármely akadályáról a magánnyugdíjpénztárat tájékoztatja.

Végelszámolási eljárás

17.1. A gazdálkodó szervezet jogutód nélküli megszűnése esetén, a felszámolás esetét kivéve - ha a törvény ettől eltérően nem rendelkezik - végelszámolásnak van helye. A végelszámolás esetében a gazdálkodó szervezet saját elhatározása alapján megszünteti tevékenységét, a gazdasági társaságot és intézkedik a Cégnyilvántartásból való törlés iránt. (Cstv. 65. §)

17.2. A végelszámolás elrendeléséről szóló végzés Cégközlönyben történő megjelenést követően a magánnyugdíjpénztárnak 40 napon belül be kell jelentenie követelését a végelszámolónak. (Cstv. 68.§)

17.3. Végelszámolás esetén a gazdasági társaságnak a végelszámoló által ismert és számára bejelentett összes követelést maradéktalanul ki kell egyenlítenie. Ha a bejelentett és ismert követelés teljesítésére a társaság vagyona nem nyújt fedezetet, akkor a végelszámoló köteles felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelmet benyújtani. (Cstv. 72. §)

17.4. A kérelem benyújtását követően a magánnyugdíjpénztárnak a felszámolási eljárás, hitelezői igény bejelentésének szabályai szerint kell eljárnia.

17.5. A végelszámolási eljárás alatt az adóhatóság a korábban megkezdett végrehatási eljárást lefolytatja. A magánnyugdíjpénztár végelszámolás alatt álló adóssal szemben is kezdeményezhet végrehajtási eljárást.

A FOGLALKOZTATÓK MEGSZŰNÉSÉNEK, MEGSZÜNTETÉSÉNEK FiGYELÉSE

18.1. A magánnyugdíjpénztárak részére javasolt közös információs szolgálatot fenntartani annak érdekében, hogy a magánnyugdíjpénztár a vele partner kapcsolatban álló foglalkoztatók megszűnését, megszüntetését a Cstv.-ben rögzített határidőn belül érzékelje és a megfelelő, jogilag megalapozott intézkedéseit megtehesse.

18.2. Ennek érdekében ajánlott a Cégközlöny heti gyakorisággal történő áttekintése. Az áttekintés alapján javasolt egy olyan közös adatbázis, információs rendszer kialakítása, amely igénybevételével és a magánnyugdíjpénztár kimutatásai alapján kigyűjthetők a néhány napja csőd, illetve felszámolási eljárással érintett foglalkoztatók, valamint azok, amelyek végelszámolással kívánnak megszűnni, de a magánnyugdíjpénztár adatai szerint tagdíjtartozást halmoztak fel.

18.3. A közös információs rendszer működtetésével a későbbiekben lehetővé válik a rendszeresen mulasztó hátralékos foglalkoztatók kiszűrése és egységes, egyidejű adóhatósági megkeresésekkel hatékonyabbá tehető a követelés megtérülése.

dr. Szász Károly
elnök
Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete

A jogalkotásról szóló 1987. évi Xi. törvény 55.§-ában foglaltak alapján az önkéntes nyugdíj-, egészség-, önsegélyező pénztárak és a magánnyugdíjpénztárak költséggazdálkodási rendszerének tárgyában a következő irányelvet adom ki:

Az irányelv hatálya

1.1. A Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVi. törvényben meghatározott önkéntes nyugdíj-, egészség- és önsegélyező pénztárakra, valamint a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXii. törvényben meghatározott magánnyugdíjpénztárakra terjed ki.

A költséggazdálkodás célja

2.1. A pénztárak gazdálkodásának célját az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárakról szóló 1993. évi XCVi. törvény (a továbbiakban: Öpt.) és a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXii. tv. (a továbbiakban: Mpt.) rögzíti:

Öpt. 30.§ (3): "A pénztári vagyon kizárólag a pénztári tagság érdekében fektethető be. A pénztár a gazdálkodása során elért bevételeit kizárólag a szolgáltatások fedezetének biztosítására, a szolgáltatások szinten tartására, illetve fejlesztésére, valamint a gazdálkodás költségeinek fedezetére fordíthatja, azt sem osztalék, sem részesedés formájában nem fizetheti ki."

Mpt. 50.§ (2): "A pénztár a gazdálkodása során elért bevételeit kizárólag a szolgáltatások fedezetének biztosítására, a szolgáltatások szinten tartására, illetve fejlesztésére, valamint a gazdálkodás költségeinek fedezetére fordíthatja, abból tartalékokat képez. A pénztár vagyona sem osztalék, sem részesedés formájában nem fizethető ki."

2.2. A pénztár gazdálkodása, ezen belül költséggazdálkodása a tagok érdekeit kell, hogy tükrözze.

2.3. A költséggazdálkodással kapcsolatban hármas célrendszer fogalmazható meg:

a) a pénztári szolgáltatások szintjének, értékének lehetőség szerinti maximalizálása;

b) a költségek optimalizálása: indokolt, minimálisan szükséges szintre szorítása, illetve e szinten tartása, valamint a működési veszteség elkerülése;

c) a pénztár kiegyensúlyozott - biztonságos és megbízható - működésének, működőképességének elérése, illetve folyamatos fenntartása.

2.4. A pénztár költségei a szolgáltatások fedezetének biztosításához és nyújtásához (a pénztár alaptevékenységéhez), illetve a pénztári szervezet működtetéséhez kapcsolódnak.

2.5. A pénztár költséggazdálkodása során tekintettel kell lenni arra, hogy a pénztár milyen fejlődési szakaszban van. A pénztári költségek mértéke és struktúrája eltér az alakulás, a növekedés és az érett működés időszakában.

2.6. Célszerű, ha a pénztár az egyes fejlődési szakaszokhoz kötődően, illetve azokon belül is megfogalmazza a következő időszak(ok) stratégiai céljait és ehhez igazodóan alakítja ki gazdálkodását, ennek függvényében határozza meg a költségek szükségesnek ítélt, illetve vállalható mértékét, struktúráját. Stratégiai cél lehet a működés stabilizálása, a pénztár növekedése létszámban, vagyonban, illetve a szolgáltatások színvonalának, mértékének növelése, a szolgáltatási kör bővítése, fejlesztése, valamint a pénztár működési minőségének javítása, stb.

2.7. A stratégiai célok megfogalmazása a közgyűlés feladata (összhangban az önkormányzatiság elvével: Öpt. 3.§ (1) bekezdés, Mpt. 5.§ (1) bekezdés). Célszerű, ha a stratégiai célra vonatkozó javaslatot a pénztár igazgató tanácsa (a továbbiakban: iT) a pénztár ügyvezetőjének, és szükség esetén szakértők, illetve szakértői bizottság bevonásával alakítja ki.

2.8. Az érvényben lévő stratégiai cél megvalósulását és az ahhoz kapcsolódó pénzügyi terv teljesülését (a terv- és tényadatok áttekinthető módon történő összehasonlításával) rendszeresen értékelje a pénztár. Az értékelésben kiemelt szerepe van a pénztár ellenőrző bizottságának (a továbbiakban: EB). Az értékelést a beszámoló közgyűlésen célszerű elvégezni úgy, hogy az EB vonatkozó jelentését a beszámolóhoz csatolja, így javasolt, hogy ez az értékelő anyag a közgyűlési tájékoztató részét képezze, és ezzel a tagok számára is hozzáférhető lesz. Ugyancsak a beszámoló közgyűlés látszik megfelelő fórumnak arra, hogy a stratégiai célok megerősítésre, módosításra kerüljenek, vagy új célokat tűzzön maga elé a pénztár. A stratégiai cél birtokában megfelelően elő lehet készíteni a pénztár következő pénzügyi tervét, illetve a stratégiai célnak való megfelelés alapján lehet elfogadni azt.

2.9. A stratégiai cél költséghatékony eléréséhez, illetve a stratégiai célon alapuló pénzügyi terv kialakításához célszerű a lehetséges költségelemek, illetve a hatékony költséggazdálkodást biztosító módszerek, eljárások számbavétele, szükség esetén kidolgozása; továbbá a költségelemek és a módszerek egymáshoz rendelése. Javasolt, hogy a stratégia módosítása esetén annak költségvonzata is jelenjen meg.

2.10. Kiemelten fontos a költségek kalkulációval történő alátámasztása. A költségoptimalizálás lehetőségét nemcsak költségelemenként, hanem - minden esetben - azok kölcsönhatásában, összességében is célszerű vizsgálni.

Pénztári költséggazdálkodási folyamat meghatározása

3.1. A hatékony költséggazdálkodás (költségcsökkentés, költségoptimalizálás) érdekében célszerű meghatározni a pénztár költséggazdálkodási folyamatát, ciklusait, valamint a hozzájuk kapcsolódó eljárási rendet.

3.2. A költséggazdálkodási folyamat (ciklus) lehetséges főbb elemei

a) célok meghatározása

b) előkészítés

b1) az áttekinthetőség, a teljes körűség és a tervezhetőség érdekében célszerű a pénztár sajátosságainak figyelembe vételével a költségelemek rendszerezése, tipizálása, a költségelemek közötti kapcsolatok, összefüggések feltárása (pl.: a költségelem pénztáron belüli súlya, kötelező/szükséges/célszerű volta, rendszeres/eseti illetve fix/változó jellege, a pénztár általi befolyásolhatóságának mértéke, stb. szerint)

b2) a költséggazdálkodáshoz kapcsolódó meghatározó külső folyamatok figyelése

(i) piaci folyamatok figyelése (pl.: milyen vagyonkezelői, nyilvántartási stb. díjak jellemzőek a piacon, az egyes, piacon jelen lévő szolgáltatók megbízhatóságának, eredményességének, szolgáltatása színvonalának figyelése)

(ii) tagdíjbevételek (munkáltatói hozzájárulások) alakulásának figyelése (nem fizetők száma, egy (tagdíjfizető) tagra eső átlagos tagdíj figyelése, stb.) intézkedés (kapcsolatfelvétel a munkáltatóval; a tagdíjfizető és nem fizető, szüneteltető tagok csoportjaira vonatkozóan eltérő díjtételekre történő szerződés a nyilvántartóval, stb.)

(iii) a jogszabályi környezet változásának figyelemmel kísérése a költséggazdálkodással összefüggésben (pl. napi eszközértékelés, elektronikus bevallások fogadása stb.)

(iv) stb.

b3) a költségelemekhez kapcsolódó alternatív lehetőségek mérlegelése

(i) bér vagy költség (alkalmazottként vagy vállalkozóként foglalkoztasson egyes személyeket a pénztár)

(ii) tulajdon vagy bérlet (ingatlant, irodahelyiséget, berendezéseket, stb. megvásároljon vagy béreljen a pénztár)

(iii) kockázat felvállalása vagy biztosítás megkötése

(iv) fejlesztési alternatívák vizsgálata során a költségigények (egyszeri ráfordítások), valamint a fejlesztés hatására bekövetkező költségváltozások (folyamatos ráfordítások) hatásainak elemzését is célszerű elvégezni,

(v) stb.

b4) elemzés (költség-haszon elemzés, stb.), tervezés, ezen belül a költséget jelentő tevékenységek indokoltságának vizsgálata, azon abszolút, illetve relatív limitek, küszöbértékek meghatározása, melyek elérése vagy meghaladása esetén további vagy különös intézkedés, beavatkozás szükséges (pl. a szerződések módosítása, más szolgáltató igénybevétele, intézkedési terv készítése, stb.)

c) döntés

d) folyamatos kontroll (költségek és költségstruktúra alakulásának nyomon követése, (terv-tény) elemzés, stb.)

e) utólagos kontroll, összegzés, értékelés

e1) a tényadatok értékelése: elérte-e a pénztár a kitűzött célt, indokoltak voltak-e a költségek; ha nem (teljesen) sikerült a célt elérni akkor mik voltak ennek okai, stb.

e2) a célkitűzés értékelése: a célkitűzés megfelelő volt-e (abban az esetben is, ha sikerült elérni), illetve fenntartható, fenntartandó-e, vagy módosítani kell, vagy teljesen más célokat kell kitűzni

A költséggazdálkodáshoz kapcsolódó eljárási rend

3.3. A költséggazdálkodási folyamat megvalósításához célszerű meghatározni az ahhoz kapcsolódó eljárási rendet, ennek részeként a döntéshozatali, ellenőrzési felelősségeket egyértelműen definiálni szükséges (felelős testületek, személyek; felelősség tartalma, mértéke, stb.), különös tekintettel szerződéses kifizetések esetén a teljesítés dokumentálására, elfogadására, illetve annak igazolására, valamint a költségek, díjak indokoltságának tényszerű alátámasztására. Mindezek során figyelemmel kell lenni arra, hogy az ellenőrzés független és objektív lehessen.

A költséggazdálkodáshoz kapcsolódó érdekérvényesítés

4.1. A szolgáltatókkal való kapcsolat kialakítása, tartása során a pénztár tanúsítson a tagok érdekében álló tudatos, határozott tulajdonosi (megrendelői, megbízói) magatartást és ezt juttassa érvényre a szolgáltatókkal kötött szerződésekben is. Ennek érdekében értékelje alkupozíciójának erősségét és szükség szerint törekedjen annak erősítésére.

4.2. Jogi eszközök

a) a szolgáltatóval kötött szerződés biztosítson kellő mozgásteret a pénztárnak céljai eléréséhez, ezen belül:

(i) a szerződési feltételeknek a pénztár érdekében történő igény vagy szükség szerinti módosítására, a szolgáltató tevékenységének indokolt mértékű ellenőrzésére,

(ii) rendelkezzen a szolgáltató felelősségének jellegéről (jogi, anyagi), mértékéről, valamint az egyéb következményekről (helyrehozatali kötelezettség, díjcsökkentés, szerződésbontás, stb.) azokra az esetekre vonatkozóan, amikor a szolgáltató nem, vagy csak részlegesen, vagy nem megfelelő minőségben nyújtja a szerződésben foglalt szolgáltatást; illetve amikor a szolgáltatónak felróhatóan a pénztárat szankcióval sújtja valamely hatóság, továbbá, ha a szolgáltató kárt okoz a pénztárnak vagy a pénztártagoknak. Konkrét esetek bekövetkeztekor a pénztár szerezzen érvényt jogainak egyeztető tárgyalás, hatósági vagy bírósági eljárás kezdeményezésével.

(iii) célszerű, ha a szerződés rendelkezik a pénztár és a szolgáltató közötti rendszeres és eseti kapcsolattartás eljárási szabályairól, különös tekintettel az a2) pontbeli esetekre

(iv) a szerződés felmondása, megszűnése esetére biztosítson a pénztár számára kellő felkészülési időt (felmondási határidők, feltételek, stb.) a szerződésben foglalt tevékenység fennakadásmentes folytathatósága érdekében,

b) a szerződésben alkalmazott meghatározó fogalmak egyértelműek, használatuk következetes legyen (pl. kezelt vagyon)

c) egyes kockázatok csökkentése érdekében célszerű lehet az adott területhez kapcsolódó biztosítás meglétének, megkötésének megkövetelése a szolgáltatótól

4.3. Piaci eszközök

a) a szolgáltatók nyilvános pályáztatása (rendszeresen és/vagy meghatározott feltételek teljesülése esetén); akár a döntési szempontok előzetes nyilvánosságra hozása mellett

b1) a pénztár érdekeivel, illetve stratégiai céljaival összhangban álló ösztönző és érdekeltségi rendszer (pl. progresszív, degresszív, semleges, korlátozó, stb.) alkalmazása a szolgáltatókkal kötött szerződésekben

b2) hasonlóképpen célszerű a pénztár érdekeivel, illetve stratégiai céljaival összhangban álló ösztönző és érdekeltségi rendszer alkalmazása a pénztár vezető tisztségviselőivel, szakmai vezetőivel kötött szerződésekben, figyelembe véve, hogy az illetők előkészítő, döntési vagy ellenőrző szerepet töltenek be.

4.4. Egyéb eszközök

Egyes kérdésekben több, vagy az összes pénztár közösen lép fel, illetve egységes norma- vagy viselkedési rendszert követ.

Egyéb általános kérdések

5.1. A működéshez kapcsolódó közvetlen vagy közvetett támogatás megléte esetén (pl. munkáltató, háttérintézmény infrastruktúrát biztosít, támogatást, adományt nyújt) célszerű, ha ennek módját, feltételeit a működés kiszámíthatóságának, stabilitásának biztosítása érdekében írásban rögzítik (lehetőség szerint hosszú távú szerződésben), emellett a pénztár folyamatosan felméri a támogatás miatt elmaradó költségek nagyságát, összetételét, és ennek figyelembe vételével tervezetet készít a támogatás elmaradásának esetére.

5.2. A költséggazdálkodás egyik alapvető célja a pénztári szolgáltatásokra fordítható összegek növelése, maximalizálása. Miután az egészségpénztárak szolgáltatásaik egy részét egészségügyi szolgáltatók igénybevételével nyújtják, ezért esetükben a kérdéskörhöz tartozik a pénztár által finanszírozott egészségügyi szolgáltatások ára, minősége, költsége is, ezért célszerű figyelemmel kísérniük a piaci szolgáltatók által kínált árak változását.

5.3. A pénztár szervezeti átalakulása (egyesülése: beolvadás, összeolvadás; szétválása: különválás, kiválás) és végelszámolása esetén célszerű felmérni, hogy a fenti események alkalmával milyen jelentősebb egyszeri költségek (pl. nyilvántartási rendszerek összehangolása, könyvvizsgáló díjazása, tagok tájékoztatása és az átalakulás nyilvánosságra hozatala, stb.) felmerülése várható, ezek fedezete rendelkezésre áll-e, illetve milyen módon biztosítható (pl. tagdíjfelosztás módosítása a működési hányad javára, támogatás vagy többletbefizetés a működési tartalék javára, átcsoportosítás). További fontos kérdés, hogy ezek a költségek az érintett pénztárak vagy esetleges más költségviselő intézmény (háttérintézmény) között milyen arányban oszlanak meg. Ezeket a kérdéseket indokolt az átalakulás előtt rendezni.

A pénztárak közötti átlépések speciális kérdései

6.1. Pénztártag más pénztárba történő átlépése, illetve a pénztárból történő kilépése esetén érvényesíthető át- vagy kilépési költség mértéke nem lehet olyan nagyságrendű, hogy az visszatartó, elrettentő erővel bírjon, ezzel a szabad pénztárválasztás elvének érvényesülését akadályozva.

6.1.1. Az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárak befektetési és gazdálkodási szabályairól szóló 281/2001. (Xii. 26.) Korm. rendelet 29. § (2), és az önkéntes kölcsönös egészség- és önsegélyező pénztárak egyes gazdálkodási szabályairól szóló 268/1997. (Xii. 22.) Korm. rendelet 21/B.§ (4) bekezdése szerint "A pénztártag más pénztárba történő átlépésekor vagy a pénztárból történő kilépésekor a tag követeléséből legfeljebb kéthavi egységes tagdíjnak megfelelő költség vonható le. Ha az átlépéssel, kilépéssel kapcsolatos tényleges, indokolt, kalkulációval alátámasztott költségek ennél magasabbak, a ténylegesen kimutatott költség is levonható a tag követeléséből, a levonás azonban ebben az esetben sem haladhatja meg a 4000 forintot."

6.1.2. A magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXii. törvény 24. § (3) bekezdése szerint "Az átlépéskor a pénztár a tag követelésének megfelelő összeget a tag által választott pénztárba e pénztár felszólítása alapján utalja át. Az átlépéssel kapcsolatos tényleges költségeket, legfeljebb azonban a tag követelésének egy ezrelékét, az átutalást teljesítő pénztár a tag követeléséből levonhatja. A pénztárnak az átlépés fordulónapja és a tagi követelés átutalására vonatkozó megbízás feladásának napja közötti időszakra hozamot kell fizetnie."

6.2. Az átlépéssel, tagsági viszony megszűnésével (továbbiakban: tagsági viszony megszűnése) kapcsolatos tényleges és indokolt költségek megállapításával kapcsolatban az alábbi alapelvek szerinti eljárást javasolja a Felügyelet:

a) A tagsági viszony megszűnésével kapcsolatos tényleges és indokolt költségek megállapításakor nem szükséges minden egyes tagnál eseti kalkulációt készíteni, hanem átlagos költséget javaslunk megállapítani.

b) Javasoljuk a pénztárnál felmerült változó és fix költségek figyelembevételével fix összeg megállapítását, vagy a fix összegű és a tagi követelés százalékában megadott költség kombinációját. A tagi követelés meghatározott százalékának megfelelő "részköltség" elemek megállapítását csak abban az esetben javasoljuk, mikor azok a pénztár számára jól mérhető tényezőként (tőkével arányos részként) jelennek meg (pl.: banki, postai utalás költsége, stb.).

c) Nem javasolt a csak százalékos formában meghatározott költség alkalmazása, mert a tagsági viszony megszüntetésével kapcsolatos költségek összetevői döntő részben függetlenek az egyéni számlán felhalmozott követelés nagyságától.

d) Amennyiben a tagsági viszonyukat megszüntető tagokkal kapcsolatos elszámolás költségét a nyilvántartást végző szolgáltató határozza meg és számlázza a pénztár felé, abban az esetben ezt a pénztárnak szerződésbe kell foglalnia. A szolgáltatónak a benyújtott számlákat részletes számításokkal kell alátámasztania.

e) Javasolt, hogy az át- és kilépési költségek kalkulációja a tagok számára a pénztár szokásos tájékoztatási rendje szerint hozzáférhető legyen.

6.3. A költségkalkuláció során elsősorban az alábbi tényezőket javasolja a Felügyelet - mind mennyiségben, mind értékben - figyelembe venni:

a) a tagsági viszony megszűnésével kapcsolatos munkaráfordítás díja (munkabér),

b) a munkabérek közterhei,

c) levelezéssel összefüggő költségek, postai díjak,

d) telefonköltség,

e) átutalás (banki, postai, stb.) költsége, (ez a részösszeg százalékos formában is meghatározható),

f) a pénztár általános költségeinek a tagsági viszonyát megszüntető tagra jutó része.

Egyéb speciális kérdések

7.1. A tagsági viszonyukat megszüntető tagokkal kapcsolatos általános költségek kalkulációját pénztári szinten olyan számítással szükséges alátámasztani, amely a számviteli nyilvántartásokból ellenőrizhető módon tartalmazza az általános költségek teljes összegét, ennek az átlépéssel kapcsolatos elemeit és a felosztás viszonyítási alapját.

7.2. A tagi kölcsönt folyósító önkéntes nyugdíjpénztáraknál a jogszabályi előírások alapján, a pénztár Alapszabályában rögzített feltételekkel lehetőség van arra, hogy a tagsági viszony megszűnésekor a tagi kölcsönt és az azzal összefüggő költségeket, ráfordításokat (pl.: kamat, kezelési költség, késedelmi kamat, stb.) levonják a tag egyéni számlaköveteléséből. (Öpt. 46. § (3) bekezdés). Ugyanez a bekezdés szabályozza a hátralék összegéhez kapcsolódó, a személyi jövedelem adóról szóló 1995. évi CXVii. törvény szerinti adóelőleg fizetési kötelezettség és az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVi. törvény szerinti százalékos egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettség kérdéseit.

2004. április

dr. Szász Károly
elnök
Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete